Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában

416 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK pontjául szolgál. A kárenyhítési ügyekben tehát az eladáskori állag és állapot 1910. évi értéke az irányadó. Vannak esetek — mint a Kúria által elbírált konkrét ügyben is — amikor az így értelmezett 1910. évi érték a román uralom alatti eladáskor is változatlanul megfelelt az ingatlan valóságos értékének. Viszont oly esetben, amidőn például városi ingatlannál a város, a városrész vagy utca 1910. év utáni különös fejlődése állapítható meg, e fejlődés után eladott ingatlannak értéke feltétlenül nagyobb mint az 1910. évi értéke, mert a város, városrész vagy utca esetleges fejlődésével az ingatlan valóságos belső értékének az emelkedése is természetszerűen együttjár. Mezőgazdasági és erdőingatlanoknál pedig az időközben megváltozott közlekedési, szállítási lehetőségek, ezek fejlődése és más tényezők ugyancsak emelik esetleg ugyanazon ingatlan valóságos belső értékét. Ezzel szemben elképzelhetők olyan körülmények is, amelyek az 1910. évi értékkel szemben csökkentőén hatnak. A lényeg az, hogy az 1910. évi érték csak kiinduló pont az ingatlan eladáskori valóságos értékének megállapításánál. ad b) A különböző időbeli értékeket e perekben közös nevezőre kell hozni. Ebben kell kifejezni az ingatlan valóságos értékét és erre kell átszámítani az ingatlanért kapott vételárat is. Ez az értékmérő közös nevező a változatlan értékű, világháború előtti osztrák-magyar korona kellene, hogy legyen. E korona értékállandóságát a háború kitörése pillanatában elveszítvén, az értékek összehasonlítási alapját nemzetközileg is a svájci frank képezi. (A svájci frank értéke ugyan 1936. októberében hivatalosan leszállíttatott 25%-kal, azonban ez nem tévesztendő össze az értékcsökkenéssel.) A svájci frank állandó változatlan értéket jelent. 100 békebeli osztrák-magyar korona 105 svájci franknak felelt meg. III. A Kúria fenti két alapvető megállapításának következtében a szakértőkhöz elsősorban azt a kérdést kell intézni, hogy mi volt a per tárgya alapját képező ingatlan 1910. évi forgalmi ára, azaz az akkor ezzel egyenlőt jelentő értéke békebeli osztrák-magyar koronában kifejezve, az eladáskori állapot és állag alapulvétele mellett. A második szakértői kérdés pedig az, hogy az 1910. év és az eladás időpontja között történt-e lényegesebb fejlődés vagy visszaesés a város, városrész, utca, község, forgalmi eszközök, vasutak, utak, stb. tekintetében. A R. 7. §-a szerint a kárenyhítés az ingatlan egy részének visszaadása útján is kérhető. Panaszlónak biztosított e materiális jogon nem változtat az, hogy a panaszló nem az ingatlan egy részének természetbeni visszaadását kéri, hanem a kártalanításnak más módját, a készpénzbeli kártalanítást igényli. Éppen ezért a bíróság által megítélendő százalékos kárenyhítés öszszegét az ingatlan jelenlegi értékének alapulvétele mellett kell megállapítani. Erre való tekintettel a további felteendő kérdés: mennyi az ingatlan jelenlegi értéke. IV. A Kúria ítélete kellett ahhoz is, hogy a magyar Kincstárral szembeni igényekkel szemben is eloszlattassék az eddigi téves törvénymagyarázat. (V. ö. Tanulmányok 5. füzet 299. 1.). Kincstár elleni kárenyhítési ügyekben a jogügyi igazgatóság az igények