Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában

412 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK a vasé a kohóban megtörténik, — a felsoroltakhoz tehát már mint igénybevett tárgy jut tovább, rendszerint tulajdoni és az ebből folyó rendelkezési joggal. Az igénybevételi jognak jogtárgyul elfogadása esetén tehát a felsoroltak büntetlenül hiúsíthatnák meg a már igénybevett tárgyaknak a honvédelem céljaira való juthatását, mert ez esetben az igénybevétellel megvalósult érdek már nem büntetéssel védett érdek és mert a tulajdonból folyó rendelkezésnek nincsenek más büntetéssel sújtott tényálladékai, mint a Hvt.-ben és az 1941 :X. c-ben meghatározottak. Már pedig azt nem lehet feltételezni a törvényhozóról, hogy büntetlenül kívánt hagyni olyan tényálladékot, amely képes meghiúsítani a legnagyobb célt, amiért az egész Hvt.-t és azon belül a gazdasági korlátozásokat megalkotta: a sikeres honvédelmet. Ezért tehát a Hvt. 206. §-ával védett honvédelmi érdeknek nem: az igénybevételi jogot, hanem: a fegyveres erő és a polgári lakosság szükségleteinek a biztosítását és kielégítését lehet csak felvenni, mert csak így valósítható meg a sikeres honvédelem és torolható meg annak bármily — az igénybevétel elől való elvonás fogalmába beillő — módon megkísérelt meghiúsítása. Ily értelmezés mellett lehet e vétség alanya: a tolvaj, az orgazda és más vagyon elleni bűncselekmény tettese, vagy részese is, mert ez éppúgy meghiusítja e vétség elkövetési tárgyának a honvédelem céljaira való juthatását, mint az, aki a „felett — bár korlátozottan — rendelkezési joggal" bír. És meghiusítja ezt mindaddig, amíg a jogvédte érdek meg nem valósul, vagyis pl. a szabad rendelkezés tekintetében korlátozott közszükségleti cikk a fogyasztóhoz nem jut. E vétség megvalósulásához nem kell a vagyon elleni bűncselekményekétől különböző történés, mert rendszerint egy történés valósítja meg mindkét bűncselekményt. De nem kell különleges szándék sem — ezt a Hvt. 206. §-ának indokolása külön ki is hangsúlyozza, — hanem elegendő annak a tudata, hogy olyan tárgy ellen követ el vagyon elleni bűncselekményt, amellyel a szabad rendekezést a minisztérium a Hvt. 113., illetőleg 114. §. alapján korlátozta. Az ily tudatban való cselekvéssel a vagyon elleni bűncselekmény elkövetője nemcsak a vagyon elleni bűncselekmény elkövetési cselekedetét valósítja meg, hanem a Hvt. 206. §-ában meghatározott vétségét is, vagyis pl. a tolvaj nemcsak elveszi az ily idegen dolgot, hanem azt egyúttal elvonja az igénybevétel elöl is, vagyis meghiusítja, hogy az a honvédelem céljára jusson, — és nemcsak a vagyon elleni bűncselekmény jogtárgyát sérti meg, hanem a Hvt. 206. §-ában meghatározott vétség jogtárgyát is, vagyis pl. a tolvaj nemcsak a birtokot és tulajdont sérti, hanem a fent meghatározott honvédelmi érdeket is. Ezért ily esetben a 33. J. D. indokolásában lefektetett jogelveknek megfelelően a vagyon elleni bűncselekmény és a Hvt. 206. §-ában meghatározott vétség egymással anyagi halmazatban levőknek állapítandók meg. DR. HARMATH JÁNOS kir. ügyészségi alelnök.