Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában

HADVISELÉS CÉLJÁRA SZOLGÁLÓ ANYAGOK 411 meg akként, hogy az olyan közszükségleti cikk, illetőleg a hadviselés céljára szolgáló olyan segédeszköz, vagy anyag, „amellyel a szabad rendelkezést a minisztérium a 113., illetőleg a 114. §. alapján korlátozta". Az elkövetési módok közt felsorolja ugyan a felhasználást, az elfogyasztást, az elidegenítést és a megsemmisítést, ezek azonban e vétség elkövetési cselekedetét képező igénybevétel elől való elvonásnak nem kizárólagos meghatározói, mert az igénybevétel elől való elvonás történhet „egyéb módon" is. Az „egyébmódon" való elvonás fogalmába pedig belefér a lopás és az orgazdaság elkövetési cselekedete: az elvétel és a megszerzés is. Arra, hogy az igénybevétel elől való elvonás elvétellel és megszerzéssel is elkövethető, e vétség jogi tárgyának, vagyis e vétség által védett jogi érdeknek a vizsgálatából is rá fogunk jönni. A Hvt. 113. §. 3. bekezdésének ama rendelkezéséből, hogy „a minisztérium elrendelheti, hogy a közigazgatási hatóság arra, aki a jelen §. alapján igénybevett, nyilvántartásba, vagy zár alá vett tárgyat ... az igénybevétel elől.. . jogellenesen elvon, a honvédelem érdekét ért hátrány megtérítéséül... pénzbírságot szabhasson ki", — valamint abból a tényből, hogy e vétség a „honvédelem érdekét veszélyeztető" bűncselekmények sorában van felvéve, kétségtelen, hogy e vétség honvédelmi érdeket véd. Kérdés most már, hogy mi ez a honvédelmi érdek? Csak a minisztérium igénybevételi joga, vagy ennél több? Szerintem több: a fegyveres erő és a polgári lakosság szükségleteinek a biztosítása és kielégítése. Hogy e jogvédte érdek több, mint a minisztérium igénybevételi joga, a Hvt. 113. §. 3. bekezdésének ama rendelkezéséből is következik, hogy ez „igénybevett" tárgy igénybevétel elől való elvonásáról is beszél. Már pedig ha a jogvédte érdek csak a minisztérium igénybevételi joga volna, nem beszélne az „igénybevett", hanem csak a „nyilvántartásba vagy zár alá vett" tárgy igénybevétel elől való elvonásáról. Hogy e jogvédte érdek több, mint a minisztérium igénybevételi joga, a Hvt. 206. §-ának ama rendelkezéséből is következik, hogy a vétség elkövetési tárgyának meghatározásánál jelzőül nem a „nyilvántartásba vagy zár alá vett", hanem: „amellyel a szabad rendelkezést a minisztérium a 113., illetőleg a 11 A. §. alapján korlátozta" szavakat használja. Már pedig a 113. és 114. §. nemcsak a nyilvántartásba vagy zár alá vételt, hanem elsősorban az igénybevételt mondja a szabad rendelkezést korlátozónak. Ebből következik, hogy e vétség tárgya nemcsak a „nyilvántartásba vagy zár alá vett", hanem a már „igénybevett" közszükségleti cikk, illetőleg a hadviselés céljára szolgáló segédeszköz és anyag is lehet. Csak a minisztérium igénybevételi joga nem lehet a jogvédte honvédelmi érdek azért sem, mert akkor büntetlenül maradna a már igénybe vett közszükségleti cikknek, illetőleg hadviselés céljára szolgáló segédeszköznek és anyagnak az igénybevétel elől való elvonása. Ez esetben pl. a gabonát és a lisztet a molnár, a nagy- és kiskereskedő, — a cukrot a nagy- és kiskereskedő, — a vasat a gyáros, a nagy- és kiskereskedő büntetlenül használhatná fel, fogyaszthatná el, idegeníthetné el, semmisíthetné meg, vagy vonhatná el az igénybevétel elől egyéb módon, — mert a cabona igénybevétele rendszerint már a termelőnél, a cukoré a gyárban.