Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)
1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában
410 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK rint megítélt bűncselekményeknek minden előzetes törvényi elrendezés nélkül egy merőben új elemekből konstruált vétség fogalma alá vonása. így annak a cselekménye, aki a szántóföldön összegyűjtött új terménykészletből, amelynek még el nem különített feleslege igénybevehető, akár csak 1 kg-nyit ellop, a Hv. T. 206. §-a alá vonva 5 évig terjedhető börtönnel büntethető. Ha ugyanez az ember a gazda lakásába besurranva, onnét a gazda szükségletére meghagyott — mondjuk — kukoricából akár 20 kg-nyit lop, cselekménye a Bn. 51. §-a alá eső kihágás, legfeljebb 8 napi elzárás büntetéssel. A kifejtettek alapján az alábbi konklúziót vélem levonhatónak: A Hv. T. 206. §-át a minisztérium igénybevételi jogának védelmére alkották. Alkalmazásának tehát csak olyan dolgokkal kapcsolatban van helye, amelyekre az igénybevételi jog vonatkozik és csak addig, amíg ez a jog az igénybevétel végrehajtásával nem consummáltatik. Ezt a vétséget az ugyanolyan elkövetési cselekedettel végrehajtott más bűncselekménytől a szándék különíti el, amelynek egyenesen az igénybevételi jog ellen kell irányulnia. Pl. a megsemmisítés véghezvihető felgyújtással. Viszont (a szándékos felgyujtás a Btk. 422. §-ában meghatározott körülmények közt önmagában is bűncselekmény. A Hv. T. 206. §-át azonban csak akkor sérti, ha igénybevehető dolgon és az igénybevételi jog meghiúsítására irányuló szándékkal követik el. Utóbbi esetben a cselekmény két törvényt sért (Btk. 95. §). Éppen a különleges szándéknak ez a döntő jelentősége zárja ki pl. a lopásnak a Hv. T. 206. §-a alá vonását. A lopás tényálladéki eleme az idegen ingó dolog jogtalan eltulajdonítására irányuló szándék; ezzel pedig nem fér meg együtt az igénybevételi jog meghiúsítására irányuló szándék. Tettese lehet a vétségnek természetesen elsősorban az, aki átengedésre köteles, tehát akinek birtokában van a tárgy. De tettes lehet más is, pl. éppen a gyújtogatás által való megsemmisítésnél. Az élet igen különös eseteket produkálhat, amelyeknél legjobb útmutató a védett érdek és az ellene irányuló szándék szem előtt tartása. DR. GERGICS KÁROLY kir. kúriai tanácselnök. II. A m. kir. Kúria a B. J. T. 1943. áprilisi számában közölt B. III. 4243/1942. sz. ítéletében arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a Hvt. 206. §-ában meghatározott vétségnek az alanya csak oly személy lehet, aki „a kérdéses anyag felett — bár korlátozottan — rendelkezési joggal" bír. Ily személynek a tolvaj és az orgazda nem tekinthető, mert reá sem a Hvt. ,113., 114. §-ai alapján kibocsátott, rendelkezések", sem az igénybevétel elől való elvonást meghatározó „felhasználás, elfogyasztás, elidegenítés, megsemmisítés" nem vonatkozhatok. E jogi állásponttal magamat azonosítani nem tudom. Ugyanis a Hvt. 206. §-a nem tartalmaz olyan korlátozást, hogy e vétség alanya csak oly személy lehet, aki „a kérdéses anyag felett — bár korlátozottan — rendelkezési joggal" bír, hanem e vétség alanyát az általánosító „aki" szócskával jelöli meg. A Hvt. 113. és 114. §-aira való utalást sem a vétség alanyával kapcsolatosan használja, hanem a vétség tárgyát határozza