Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A nemzetközi jog történeti próbája

400 REX—KISS BÉLA férfival nemileg egyáltalában nem érintkezett, ott a hamis eskü vádja önmagától felmerülhet. Mivel az anya a bíróság előtt nem eskü alatt tesz vallomást, a magyar judikaturában napirenden van az a képtelen helyzet, hogy a nő az! válaszltja gyermeke atyjának a vele érintkezett férfiak közül, akit akar, illetve aki anyagi érdekeinek leginkább meg­felel. Jogi szempontból tehát csak örömmel kell fogadni és minden­képen elő kell segíteni a vércsoportvizsgálatok alkalmazását, amely­nek alapjai immár négy évtizedre nyúlnak vissza. Ad 4. Valóban a vércsoportvizsgálatok köztudatba jutása óta Ausztriában és Németországban meglepően megszaporodott, különösen apasági keresetekben az újrafelvételek száma. Ezt azonban nem annak kell tulajdonítanunk, hogy a férfiak túlnyomó része szabadulni sze­retnek a gyermektartás terheitől, hanem annak, hogy igen sokan érzik elmarasztalásuk igazságtalan voltát. A köztudatban ugyanis a vércso­portok úgy szerepelnek, mint amelyek révén a valódi apa biztosan meg­határozható s ennélfogva világos, hogy az újrafelvételi azok sürgetik legjobban, akik meg vannak győződve arról, hogy ha a bíróság téve­dett is, a subjektivitástól mentes vérvizsgálat ki fogja deríteni az igaz­ságot. Ad 5. Tény, hogy sem polgári, sem bűnperben a vérvételre jogi­lag senkit sem kényszeríthetünk, s ez perrendtartásunk szabad szellemé­ből folyik. De ha a vérvételt a felek önmaguktól felajánlják, vagy bűnperben nincsen ellenvetésük a vérvizsgálat ellen, akkor nagyon ferde megvilágításba kerül az a bíróság, amelyik a bizonyítás lehető­sége elől elzárkózik, mert sem az az érv, hogy a vérvétel veszélyes, sem az, hogy a vércsoportmeghatározás is csak valószínűséget jelent és nem bizonyosságot, ma már komolyan nem hozható fel. Erre vonatkozólag Lenart 1928-ban megjelent közleményében a következőket írja: ,, ... a vércsoportvizsgálat törvényszéki orvostani jelentőségéből még az sem von le, ha az csak az egyén beleegyezésével hajtható végre, mert mint látjuk, a vércsoportvizsgálatnak döntő je­lentősége inkább az ártatlanok felderítésében, semmint a bűnös lelep­lezésében keresendő. Már pedig az ártatlan ember igazának bizonyí­tása érdekében bizonyára nem fog habozni magát egy olyan csekély beavatkozásnak alávetni, mely mindössze abból áll, hogy egy tűszúrás útján az ujjhegyéből néhány csepp vért lebocsátanak. Éppen a beavat­kozás csekély volta már eleve gyanús színben tünteti fel1 azt az egyént, aki alapos ok (mint pl. vérzékenység) nélkül alávetni magát csak této­vázik is." Végül idézzük Jankovich professzornak az IOT elutasító vélemé­nyére adott válasza befejező sorait, melyek 12 év után sem veszítettek semmit aktualitásukból: „Minden újítás s így az orvostudomány újabb megállapításainak a gyakorlatba való bevezetése is nehézségekkel jár, vitákat okoz, ame­lyek azonban kellő tárgyilagosság megtartása mellett csak hozzájárul­nak a fogalmak tisztázásához. így volt annak idején az Uhlenhut-féle praecipitatio gyakorlati alkalmazásánál is, amely próba hivatott arrar hogy eldöntse, vájjon a vér, vagy más fehérje származék emberi, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom