Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

A JOGÉLET ESEMÉNYEI 365 gével küszöbölve ki a többségi akarat meghamisításának és a többségi diktatúrának egyaránt végzetes veszedelmét. 5. Nagy vállalatnál a gazdasági jognak nagy súlyt kell helyezni azoknak a jogintézményeknek kiépítésére vagy megfelelő szabályozá­sára, amelyek a nyers számuralom érdességét tompítják. E jogintéz­mények a szavazatnélküli és a többszavazatot biztosító elsőbbségi rész­vény, a bankszavazat és a küldött gyűlés. 6. A modern jogban erőteljesebben kell hangsúlyozni és a több­ségi elvvel szemben is érvényre jutttani azt a gondolatot, amelyet a ker. törvény 163. §-a úgy fejez ki, hogy „minden részvényest a túrsasági vagyon aránylagos része illeti". Ami azt jelenti, hogy a társas vállalat nem az uralkodó klikk hitbizománya, nem egy mindenható „vezér" egyéni érvényesülésének engedelmes eszköze, sem pedig a mindenkori többség kizárólagos tulajdona, hanem egyedül a — tagoké! „A jogász és laikus elem a bíráskodásban" címmel tartott előadást dr. Vincenti Gusztáv, a budapesti kir. ítélőtábla alelnöke az Országos Nemzeti Club március 24-i összejövetelén, A kérdés minden vonatkozá­sát érintő előadáshoz, amelyet folyóiratunk jelen számában egész ter­jedelmében közlünk, elsőnek dr. Vladár Gábor szólt hozzá. Rámuta­tott arra, hogy a népbíráskodás Európában mindenütt akkor szűnt meg, amikor a római jog recipiálása bekövetkezett. A német magánjog a római jog recipiálása következtében a pandekta jog hatása alatt meg­merevedett, az élettől eltávolodott. Ez magyarázza meg azokat a német jogpolitikai törekvéseket, amelyek az írott törvénnyel szemben a nép egészséges ösztönének, jogérzékének érvényesülését s az igazságszolgál­tatásban a népi elemek nagyobb részvételét követelik. Tudvalevő, hogy a római jog recipiálása nálunk nem történt meg. Ez és a szokásjog túlsúlya a magyarázata annak, hogy a magyar magánjog — soha sem volt merev, az élet fejlődésével mindig lépést tartott, a változott viszo­nyokhoz gyorsan hozzáidomult. Ezért nálunk a német kísérlet utánzása nem lenne indokolt. — Az O. F. B.-nál teljesített szolgálata alatt meg­győződött arról, hogy a laikus elem részvétele a bíráskodásban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. — Az újabb jogfejlődésben egyre jobban érvényesülő azt az irányzatot, amely a legfontosabb gazdasági kérdésekben a döntést különféle bizottságokra és közigazgatási szer­vekre bízza, és a független bírósághoz még jogorvoslatot sem enged, aggályosnak tartja, mert közigazgatási önkény kialakulásához vezethet. — Dr. Alföldy Dezső a gyakorlati életből vett példákkal igazolta azt a megállapítását, hogy földműves népünk a mindennapi életéhez tartozó egyszerű kérdésekben sem tud határozott jogi véleményt nyilvánítani, jogérzéke nem az anyagi igazságot tükrözi vissza, hanem a pillanatnyi egyéni érdekekhez tapad, fejletlen, irányításra szorul. Éppen ezért természetes fejlődési folyamat volt az, hogy a hivatásos bíróság intézménye lassan visszaszorította a laikus bíróságot, és ennek megfelelően mindig nagyobb érdekterületre terjesztette ki működési körét. A két intézmény életfolyamatát vizsgálva megállapítható, hogy amilyen mértékben fejlődött a hivatásos bíróság intézménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom