Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)
1943 / 1. szám - A polgári felebbezési tárgyalás elmulasztása
JUSTITIA MÉRLEGÉN 359 A kifogások után meg kell mondanom, hogyan lehetne „a nemzeti érzéstől áthatott keresztény erkölcsöt" a magyar ügyvédi etika alapjaként értékesíteni. Minden magyar ember öncélú egyén, de egyúttal része a nagy Egésznek: a nemzetnek. Ez a kettősség megköveteli, hogy minden magyar ember a maga egyéni életét fegyelmezetten beillessze a nemzet közösségi életébe. A jog hivatása az, hogy egyrészt a nemzetnek, mint Egésznek az életét szabályozza, irányítsa, másrészt a nemzettagok egyéni életét beleszorítsa a nemzeti élet kereteibe. A magyar ügyvéd is köteles a maga egyéni életét, tehát ügyvédi működését is beleilleszteni a nemzet közösségi életébe. Köteles erre mint magyar ember, de köteles azért is, mert — ügyvéd. Az ügyvéd hivatása a jog diadaláért való szakadatlan és meg nem alkuvó küzdelem, állóharc és mozgó háború. A jog diadala: a tökéletes nemzeti közösségi élet, a nemzettagok egyéni életének teljes beilleszkedése a nemzet közösségi életébe. Hogyan tudna az ügyvéd ezért a diadalért küzdeni, dolgozni, verítékezni, ha nem tartaná feltétlen kötelességének azt, hogy a maga egész ügyvédi tevékenységével beleolvadjon a nemzet közösségi életébe? Ahhoz, hogy az ügyvéd ezt meg tudja tenni, szükséges, hogy minden idegszálával egynek érezze magát a magyarsággal, annak érdekeivel, céljaival. De szükséges az is, hogy a magyarság történelmi erkölcsének: a keresztény erkölcsnek minden parancsát kötelezőnek érezze ügyvédi működésében is. Érezze kötelezőnek elsősorban a szeretet parancsát, őszintén szeressen minden magyar embert, tehát őszintén szeresse az ügyfelét, — és annak ellenfelét is. A jogvitákban ellentétes érdekű felek állanak szemben egymással, — a jog előtt és a jog katonái: az ügyvéd és a bíró előtt azonban az ellenérdekű felek egyformán magyar emberek, akiknek a sorsa nem lehet közömbös egyik fél ügyvédjének és a bírónak sem. Az ügyvédnek éreznie kell, és sohasem szabad szem elől tévesztenie azt, hogy a nemzettel szemben felelős mindazért, ami az ö tevékenysége folytán az ügyfelével és annak ellenfelével történik. * De a magyar ügyvédet kötelezi a keresztény erkölcs másik nagy törvénye: az igazságosság parancsa, a sum cuique elve is. Mindenkinek meg kell adnia azt, ami illeti: a saját fele számára azt kell kiharcolnia, ami egészséges erkölcsi felfogáson és biztos jogi tudáson alapuló igazságérzése szerint megilleti, többet nem, tehát nem szabad arra törekednie, hogy az ellenfél az igazság rovására veszítsen. De igazságosnak kell lennie a saját maga és a felek viszonyában is: nem szabad arra törekednie, hogy a feleket felesleges költségekbe verje, saját maga részére meg nem érdemelt jutalmat vagy díjat szerezzen stb. * A jelentés néhány gyakorlati kérdéssel kapcsolatban megállapítja az ügyvédi etikának megfelelő magatartást. A jelentés e részével kapcsolatban a következőket jegyzem meg:
