Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - A szövetkezet jogi fogalmának genus proximuma

354 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK doktori cím adományozása nélkül is. Ilyen volt pl. az államvizsga letétele és az erről kiállított bizonyítvány. A hozzászólás nem érti, hogyan ejthetne a doktor viselkedése szégyenfoltot az egyetemre, de okfejtése nézetem szerint logikailag nem egészen világos és semmiesetre sem helytálló. Az egyetemre nem amiatt szégyenletes a méltatlan viselkedés, mintha az egyetem a jellemképzésből állított volna ki diplomát, hanem egyszerűen azért, mert doktora, aki e címet viseli, hazafiatlan viselkedésével, megbecstelenítő bűncselekményeivel kompromittálja a doktori címet és általa az egyetemet, amelynek eszmei közösségébe tartozik, arról nem is szólva, hogy előfordulhat, hogy saját Alma Materét — eskübeli kötelességének megszegésével — durván sértegeti. Tehát nem az egyetem felelősségére kell visszavezetni a kérdést, mint ahogy a hozzászólás tévesen teszi, hanem a graduált egyén felelősségére. Amikor pedig azt állítja, hogy „nem volt és nincsen olyan egyetem, mely a kötelékéből kilépett, az egyetemet végzett doktorra tovább is bármilyen hatalmat gyakorolhatott volna, vagy gyakorolhatna", ebben is nagy tévedésben van, ami annál súlyosabban esik latba, mert egyfelől cikkemben rámutattam a Pázmány-egyetemnek már említett széleskörű büntető jurisdikciójára, mely az egyetemből kivált doktorokra is kiterjedt, másfelől hivatkoztam a jelen időből a berlini egyetem joghatályos szabályzatára, annak szövegét szószerint is idézve. Ebből világosan kitűnik, hogy az egyetem megfoszthatja a doktori címtől azt, aki méltatlannak bizonyul e cím viselésére. De hogy nálunk sem ismeretlen ez a felfogás Pázmány-egyetemünk állásfoglalásán kívül, bizonyítja a cikkemben szintén említett s 1922-ből való igazságügyminisztériumi vélemény is, mely ugyancsak elismeri az egyetemnek szóban lévő jogát egy konkrét üggyel kapcsolatos elvi megnyilatkozásában. Az igazságügyminisztérium álláspontja szerint az egyetemet, mint erkölcsi autonóm testületet, különleges természeténél és hagyományainál fogva ma is úgy tekinthetjük, mint az egyes tudományok egyetemileg képesített művelőinek kollégiumát, mely kollégiumnak az egyetem kötelékébe fogadott valamennyi doktor eszmeileg tagja. (A hagyományos felfogás szerint az egyetem a tanárok, doktorok és hallgatók universitas personarum-a.) Azt pedig a jogi szabályokkal nem szervezett kollégiális testületek, mint eszmei közösségek fogalma is lehetővé teszi, hogy a maguk kebeléből kirekeszthessék azokat, akik méltatlan magatartást tanúsítottak és megszegték azon ígéretüket, melynek megtételéhez a közösség kötelékébe való felvételük fűződött. Tételes jogszabály hiányában sem lehet tehát kizártnak tekinteni az egyetemeknek azt a jogát, hogy azokkal a doktorokkal szemben, akik az egyetemi korporáció szelleméhez hűtlenek lettek és doktori esküjükben tett ígéretüket megszegték, eljárhassanak és a velük való eszmei kapcsolatot az egyetem közösségéből való kizárásukkal megszakítsák és ezt nyilvánosan is kijelentsék. Az egyetemnek ezt a jogát tehát az igazságügyminisztérium is elismeri. De itt megáll és egyébként eléggé meggyőző megokolással azt az álláspontot foglalja el, hogy az ilyen egyetemi határozat azonban az egyszer megszerzett doktorátust (doktori oklevelet, mint bizonyítványt) minősítő hatá-