Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - A polgári felebbezési tárgyalás elmulasztása

DOKTORI CIM. LÉGI KÁROK. 355 lyától jelenlegi tételesjogi szabályaink mellett meg nem foszthatja. Úgyhogy elképzelhető ezek szerint, hogy például egy ügyvédtől az egyetem a doktori címet elvonja, de az illető azért az ügyvédi gyakorlatot a doktori cím használata nélkül folytathatja, feltéve természetesen, hogy az ügyvédek fegyelmi hatósága a maga részéről az ilyen ügyvéddel szemben további megtorló intézkedést nem tesz. Beismerem, hogy ezen a ponton kívánatos volna a kérdésnek törvényhozási úton megfelelő rendezése. Erre a cikkemben rá is mutattam, de ez más kérdés, amely elkülönül a doktori címtől való megfosztás egyetemi autonóm kérdésétől. Ez a jog az intézmény helyesen értelmezett természeténél és a letett eskünél fogva az egyetem hatóságát valóban tételes jogszabály hiányában is megilleti, s ha megilleti, akkor meg — az igazságügyminisztérium idevonatkozó felfogásától már eltérő — véleményem szerint logikai következetességgel megállapítható az is, hogy a cím-elvonás után a doktori cím jogosulatlan használata címbitorlást jelent, mely büntetőjogi szankció alatt is kell. hogy álljon (1930:111. tc. 83. §). Befejezésül ismételten megállapíthatjuk tehát, hogy Pázmány-egyetemünk tanácsa teljesen jogosan s őt megillető autonóm hatáskörében járt el, midőn a közelmúltban a doktori cím elvonásának jogát több ízben indokoltan gyakorolta. Bacsó Ferenc: Magánjogi rendelkezések a légitámadások következményeiről szóló rendeletben c. cikkéhez. (Tanulmányok 4. füzet, 210. 1.) A kodifikátortól származó és így nemcsak a szerző személyének kiválóságánál fogva, hanem a jogszabályok alapjául szolgáló gondolatok tekintetében fennálló hiteles értesültsége következtében is a gyakorlatra irányító jelentőségű cikknek egy megállapításával és az erre alapított fejtegetéseivel kívánok néhány szóval foglalkozni, mert azt hiszem, hogy ebben a körben a gyakorlat a rendelet szövege mellett is más, méltányosabb irányt vehet. A rendetet 26. §-ának (5) bekezdése az özvegyet arra az esetre részesíti bizonyos kedvezményben a haszonélvezete tárgyának restituálása érdekében, ha az özvegyet a leszármazók javára korlátozottan illeti meg az özvegyi jog és a légi kár az özvegy haszonélvezetében meghagyott dologban keletkezett. A szerző ezt a rendelkezést a leszármazók kérésére a bíróság által történt korlátozás esetére szólóan tartja alkalmazhatónak, tehát megszorítóan értelmezi, mert a leszármazók javára szóló végrendeleti megszorítás esetében nem látná értelmét az ági örökösök javára szóló megszorítás esetétől eltérő rendelkezésnek. (220. 1. 23. j.) Nézetem szerint ennek — különösen ha arra gondolunk, hogy az örökhagyó leszármazói nem szükségképen leszármazói az özvegynek is — nem is lenne értelme, hanem a rendelkezésnek az özvegyi jog bárminő korlátozása esetére ki kellene terjednie. Igaz, hogy a kötelesrészre szorítottnak a kötelesrészként kapott vagyontárgy elpusztulása esetére hasonló kedvezményben részesítése — amint erre a cikkíró úr helyesen utal — igen messze menne és a rendelet szöveTOMCSÁNYI MÓRIC.