Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - A szövetkezet jogi fogalmának genus proximuma

348 GRÓH JÓZSEF kell, hogy amit azért váltságul adnak, annak tartalomban egyenlőnek és alkalmasnak kell lenni arra, hogy a közjogi és egyházjogi kötelezettségét éppen úgy betöltse, mint hogy azt a kegyuraság betöltötte ezer éven át. Éreznie kell, hogy a kegyúri jogért a váltság mérlegén azzal jogilag és erkölcsileg, úgy nemkülönben élet és hatóképesség tekintetében is valiamely egyenlő értéket kell lemérnie. Miután a törvény azt mondja, hogy a kegyúri terhet készpénzzel vagy ingatlannal kell megváltani, felmerül a kérdés, hogy ez a megváltás egyenértékü-e a kegyuraság intézményével? Vájjon a kegyuraság ezen átváltott alakjában meg fog-e felelni rendeltetésének és fogja-e szolgálni az egyházat és az államot örök életig vagy legalább is ezer évig oly fejlődőképesen, mint a kegyuraság? És különösen is előtérbe nyomul a kérdés, hogy ez a megváltás összefér-e a magánkegyuraság eredeti rendeltetésével és jogi lényegévei? És amennyiben össze nem fér, úgy indokolt-e ily ezer éves jogintézményünket gyökerében, megsemmisíteni akkor, amikor nemcsak üres beszéd, de komoly valóság, hogy minden nemzet nemességének és életképességének egyik komoly bizonyítéka ősi intézményeinek megbecsülése és az azokhoz való szívós ragaszkodás. A föltett kérdésekre csak tagadólag lehet felelni. A megváltás meg fogja szüntetni a kegyuraság intézményét és amit ennek helyébe tesz, az többé nem élő jogintézmény lesz, hanem csak holt vagyon. Vagyon, amely nélkülözi azokat az erkölcsi erőket, amik a kegyuraság intézményében a köz szolgálatára többé vagy kevésbbé, de mindig éltek. A korcsmáltalási jogot, ami a jog merev szemléletén keresztül a nemesi vagyonnak éppen olyan tartozéka volt, mint a kegyuraság, azt meg lehetett váltani regale kötvényekkel, de egészen eltévesztett dolog a kegyuraság intézményében csak vagyoni jogokat látni és úgy vélni, hogy nemzeti erkölcsi értékek elvesztése nélkül meg lehet válta mi a kegyuraságot pénzzel vagy földdel. A kegyuraság intézménye erkölcsi és zagyom erők összetétele és éppen azért most amidőn az ország következményeiben oly nagy jelentőségű földbirtok reformon megy keresztül, a magánkegyuraság intézményét nem szabad a tervezett módon megváltani és megszüntetni. Nem szabad elszakítani a magyar földtől, amelyhez ezer éve elválaszthatatlanul odakapcsolódott. Ezt a jogintézményt a benne megtestesített vagyoni és erkölcsi erőkkel eredeti állapotában és rendeltetésének megfelelően továbbra is fenn kell és fenn is lehet tartani. Gsupán arra van szükség, hogy az elmúlt évszázadnak a kegyuraság kérdésében folytatott téves joggyakorlatával szemben térjünk vissza azon helyes jogi és gazdasági alapra, amelyen a magánkegyuraság intézménye nálunk évszázadok előtt kialakult és 1848-ig változatlanul és helyesen betöltötte rendeltetését. * A magánkegyuraságot, amely egykoron hasznot hajtó jogosítványa is volt a nemesi bőrtoknak, a történelmi fejlődés során a nemesi birtok oly tartozékának tekintették, mint a nemesi ingatlanhoz fűződő kir. kisebb haszonvételi jogokat, tehát pl. malom, vám, rév vagy