Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Patronázs-munka és a Fiatalkorúak Felügyelő Hatósága

BÓNIS GYÖRGY díthatta meg mindazokat, akik még- Timon Ákost hallgatták. Ezért hivatkoznak még napjainkban is a parlamentben a vérszerződés pontjaira, a pusztaszeri nemzetgyűlésre, vagy párját ritkító közjogias szemléletünkre oly nyugalommal, mintha ezekben a kérdésekben Timon óta semmit sem haladtunk volna. A modern történetszemlélet és a jogtörténet alkotó új iránya teljes összhangban vannak, csak az átlagos jogászmentalitás áll velük éles ellentétben. Bizonyára ez a tény is a Művelődéstörténet tudós szerkesztőinek szeme előtt lebegett, mikor a jogtörténet mellőzése mellett döntöttek. Jogászgondolkodás és történész-szemlélet ellentétére csak két példát kívánunk megemlíteni. Az egyik a hűbériség problémája. Valamikor a német alkotmány történeti irodalomban közkeletű volt az a felfogás, hogy a hűbériség, mint centrifugális erő, az államot részekre bontja, sőt alapjaiban rendíti meg. A liberális jogállam nem értette meg az eszméitől annyira különböző középkori intézményeket.14 A hűbériség partikuláris irányzatának túlhangsúlyozása azután a német irodalomból hazánkba is átszármazott. Hajnik óta, aki elsőnek domborította ki a magyar alkotmányfejlődésnek a nyugatitól eltérő, sajátos jellegét,15 alkotmánytörténetünknek axiómája lett az a tétel, hogy hűbériség Magyarországon sohasem volt, mert a nagybirtokosságnak nem sikerült az országot hűbéres tartományokra bontani. Ezt a tételt legutóbb Kérészy Zoltán védelmezte Eckharttal szemben, s a közjogi kézikönyvekben ma is dogmaként tanítják.16 Jogászmentalitásunkat ma is ez a merev tagadás tartja hatalmában. Ha a miénkhez sokban hasonló angol alkotmányfejlődést a közelmúltban is olyan buzgalommal vizsgálták volna, mint az 1790-es években, a kérdés objektívebb megoldására is sor került volna. G. B. Adams ugyanis már 1912-ben megírta, hogy az angol alkotmánytörténet alapvető ténye a legeentralizáltabb monarchia és a leglogikusbban kiépített európai hűbériség hosszú ideig együtt fennállása. Kifejtette, hogy a hűbériségnek nem a szeparatista irányzat az egyedüli jellemzője, hanem inkább a kormányzásnak magánjogi alapon történő megszervezése.17 Ezt a felismerést, amely a nyugati, központosított államok fejlődéséből szinte önként következett, a német irodalomban Heinrich Mitteis hatalmas munkája fejtette ki,18 miután Max Weber és 14 Ld. erre H. Mitteis: Lehnrecht und Staatsgewalt (Weimar 1933)3—4. 15 Magyarország az Árpád-királyoktól az ősiségnek megállapításáig és a hűbéri Európa. (Pest 1867). 16 Kérészy Zoltán: Hűbéri eszmék és magyar jogfejlődés. (Budapest 1931). 17 G. B. Adams; The origin of English constitution. (New Haven 1912), 29—30. (A 2. kiad. 1931.) Adamsról bővebben ld. tőlem: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma, Századok 1940, 194—195.