Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A gyermek törvénytelenségének vagy törvényességének megállapítása

PÉNZINTÉZETI KÖZPONT 431 önmagukra nézve a Központtól kérik. Az 1920:XXXVII. tc. szerint abban az esetben, ha a részvényesek a kereskedelmi törvény 175. §-a alapján a bíróságtól a társasági üzletkezelésnek szakértőkkel való megvizsgálását kívánják, pénzintézetre vonatkozóan a vizsgálatot a Központ útján kell foganatosítani. A magánalkalmazottak nyugdíjának átértékeléséről szóló 1926: XVI._tc.-nek az arányszám megállapítására vonatkozó rendelkezései folytán a Központ 15 nagy vállalat vagyonállapotát volt köteles megvizsgálni; az 1928:XL. tc. pedig az ú. n. elismert vállalati nyugdíjpénztárak ügy- és vagyonkezelésének ellenőrzését és felülvizsgálatát rótta reá. Mindezekhez járul az, hogy 1938 óta a visszatért országrészek hitelszervezetének megvizsgálása is a Pénzintézeti Központra hárult. Az Emlékkönyvben foglalt statisztikai adatok szerint a Központ 1920-ban 110, 1924-ben 637, 1930-ban 988, 1940-ben 1048 revíziót teljesített s ez alatt az idő alatt revizorainak száma 17-ről 68-ra szaporodott. Ami a felszámolói tevékenységet illeti, az 1916 :XIV. tc. szerinti „önkéntes" felszámolási eljárást a 919/1917. M. E. sz. rendelet, a csődnyitási kérelem esetén lehetséges „kényszerű" felszámolási eljárást a 920/1917. M. E. sz. rendelet szabályozza. Az előbbinek legjellegzetesebb intézkedése az, hogy a felszámoló pénzintézet magánjogi címen alapuló pénztartozásai tekintetében fizetési halasztásban (moratórium) részesül, nehogy egyes türelmetlen hitelezők maguknak külön kielégítési jogot szerezzenek, s ezzel a csődkérvény beadásának kényszerhelyzetét idézzék elő. Az utóbbi rendelet pedig abban tér el a csődjog alapelveitől, hogy a bíróság a formaszerű csőd-megnyitás helyett a kényszerfelszámolási eljárást teszi folyamatba és tömeggondnok helyett a Pénzintézeti Központot rendeli ki kényszerfelszámolóul. Éz az eljárás a csődeljárásnál lényegesen olcsóbb, mert a csődtömeg jelentékeny részét rendszerint felemésztő tömeggondnoki díjak helyett a Központ csak szerény kezelési díjat számít fel, viszont tőkerejével sokkal sikeresebben óvhatja meg az aktívák értékét, a tömeghez tartozó ipari üzemet fenn tudja tartani, stb. Éppen azért, hogy a bajbajutott intézet legjelentősebb aktívumát képviselő s rendszerint külön jogi személyt alkotó iparvállalati érdekeltségre ne kelljen az intézet felszámolása esetén közönséges csődöt kérni, az 5836/1926. M. E. sz. rendelet kiterjeszti a kényszerfelszámolási eljárás hatályát azokra a részvénytársaságokra is, melyek pénzintézet érdekkörébe tartoznak. A felszámolási eljáráshoz fűzött reményeket a tapasztalat is igazolta. Az Emlékkönyv hivatkozik az Országos Hitelvédő Egyletnek 1926—36. években kifejtett tevékenységéről kiadott „Jelentés"-ére, melynek statisztikái szerint az 1927—35. években a 13 millió pengőt meghaladó elsőosztályú követelésekre nem egészen 12%, a 83 millió pengőre rugó másodosztályú követelésekre pedig alig valamivel több, mint 1% jutott, nem is számítva a be nem jelentett követeléseket, minthogy számos hitelező a csőd megnyitásával követelését elveszettnek tekinti és ezért a bejelentést is mellőzi. Ezzel szemben a Pénzintézeti Központ felszámoló osztálya önkéntes felszámolás útján a legtöbb esetben 100%-os, a csődeljárást helyettesítő kényszerfelszámolási eljárás esetében pedig számos esetben 50—75%-os kielégítési hányadot folyósíthatott. E szemelvényes adatok is élénk fényt vetnek a Pénzintézeti Központnak az egyes időszakok sajátos gazdasági jellege szerint sokfelé ágazó, sokoldalú és eredményes működésére. Ma, maikor, megint háborúban élünk s már most fel kell vetnünk a háborús gazdálkodásról a normális állapotokra való átmenet problémáit, különösen tanulságos a Pénzintézeti Központ első 25 esztendejének az áttekintése, mert hiszen erre az időre esett az összeomlás, a forradalmak és az infláció gyászos emlékezetű korszaka, az állami pénzügyek szanálása, a pénz értékének állandósítása, majd az 1931. évi világgazdasági válság, melyekkel kapcsolatban a Pénzintézeti Központra fontos feladatok hárultak. Annak tehát, aki ezzel a feladatkörrel közelebbről meg akar ismerkedni, melegen ajánlhatom, olvassa el a Pénzintézeti Központ első 25 évéről szóló „Emlékönyv"-et, melyről bízvást elmondhatjuk, hogy gazdaságtörténeti irodalmunk kétségtelen nveresége. TERNOVSZKY GYÖRGY.