Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A gyermek törvénytelenségének vagy törvényességének megállapítása

430 KÖNYVISMERTETÉSEK a Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankját, mely vidéki pénzintézetekkel kapcsolatban mindennemű bankári ügyletek lebonyolítását, továbbá szakszerű tanácsadást és válságba került intézetek rendezése és fennmaradásának biztosítása körüli közreműködést tűzte ki feladatául, ami meglehetősen azonos volt a Pénzintézeti Központ célkitűzéseivel. Ez az intézet azonban részben anyagi eszközeinek elégtelensége, részben helytelen vezetés miatt 1911-ben kénytelen volt felszámolni, pedig ekkor már 686 pénzintézettel állott kapcsolatban. Ilyen előzmények után fogamzott meg egy Pénzintézeti Központ állami eszközökkel való létesítésének gondolata, ami azután Teleszky János pénzügyminiszter kezdeményezésére az 1916:XIV. tc.-ben vált valósággá. Minthogy az első világháború előtt a bankok állami felügyelete csupán az Északamerikai Egyesült Államokban és Svédországban, és csak igen szerény keretek között volt ismeretes, bízvást elmondhatjuk, hogy a Pénzintézeti Központ megalapításával a magyar törvényhozás egészen önálló, eredeti alkotást létesített, úttörő munkát végzett. A Pénzintézeti Központ ,,eredeti célját az ország területén működő pénzintézetek és ezek révén a közgazdaság érdekeinek ápolása és előmozdítása alkotta". A háború alatt, különösen azonban a háborút követő viszonyok folytán a Központ üzletköre kibővült s ezért az 1920:XXXVII. tc. kimondotta, hogy „a Központ feladata az állam pénz- és hitelügyi érdekeinek ápolása és előmozdítása is és a pénzügyminiszter felhívására közérdekű vállalkozásokban is résztvehet". Ennek alapján a kormány a viszonyok kényszere alatt a Pénzintézeti Központ anyagi erejét is ismételten igénybe vette, még pedig nem csupán állampénzügyi célokra, hanem egyéb közérdekből is. Ilyen módon a Központ olyan feladatok ellátására is kényszerült, amelyek nem csupán adminisztrációs szervezetét terhelték túl, hanem jelentékeny pénzeszközöket is lekötöttek és elvontak eredeti rendeltetésüktől. A törvényhozás tehát a végből, hogy a Pénzintézeti Központ teljes szellemi és anyagi erejét az alaptörvényben világosan körülírt főhivatásának, a pénzintézetek támogatásának és ellenőrzésének szentelhesse, az 1926:XIII. tc. megalkotásával a Pénzintézeti Központ ügykörét újból szabályozta és 12 pontba foglalva részletesen megállapította. A Pénzintézeti Központ tevékenységi körének, melyet az Emlékkönyv igen értékes, 13 táblázatba foglalt statisztikai adatok közlése kapcsán mutat be, a részletes ismertetése egy szűkreszabott cikk keretében alig lehetséges. Itt csak általánosságban utalok a Központ voltaképeni feladatkörén (revízió, felszámolói tevékenység, hitelnyújtás, szanálás, megóvó, megelőző és segítő tevékenység) kívül az állami pénzügyigazgatással és egyéb közérdekek érvényesítésével kapcsolatos tevékenységére (az osztálysorsjáték üzletvezetése, köztisztviselők és nyugdíjasok hitelakcióinak irányítása, nyugdíjpénztárak revíziója, gazdaadósságok rendezése, régi bankjegyek lebélyegzése, a háborús gazdasági központi szervek ügyvitelének ellenőrzése, hadikölcsönök és belföldön kibocsátott részvények nosztrifikálása, záloglevélkibocsátások és hitelrögzítő egyezmények alá eső külföldi tartozásokkal kapcsolatos feladatok teljesítése, stb.). A Pénzintézeti Központnak csupán két, a jogászvilágot különösképen érdeklő ügykörét, a revíziós és a felszámolói tevékenységet óhajtom vázlatosan ismertetni. A revizió az 1916:XIV. tc. rendelkezése szerint eredetileg csupán fakultatív volt. Az 1920:XXXVII. tc. azonban már kötelezővé tette a Központ mindama tagjaira nézve, amelyeknek tőkéje nem több, mint 40 millió korona, a 10/1939. M. E. sz. rendelet pedig ezt a tőkehatárt is teljesen megszüntette és így most már az ország legnagyobb bankja és rajtuk keresztül az érdekkörükbe tartozó iparvállalatok is az évenkint foganatosítandó kötelező felülvizsgálat alá tartoznak. Háborús kormányintézkedések kiterjesztették a Pénzintézeti Központnak ezt a reviziós tevékenységét a háborús gazdasági központok ellenőrzésére, az 1926:XIII. tc. a bank- és pénzváltó üzlettel foglalkozó kereskedelmi cégekre, tovább olyan vállalatokra, testületekre és magánosokra, amelyek a revizió körébe eső munkálatok elvégzését