Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A gyermek törvénytelenségének vagy törvényességének megállapítása

KÖZIGAZGATÁS. — HÁZASSÁGI PER. — P. K. 429 den ágára is kiterjedő közigazgatástani ismereteket kapjon, Magyary munkája pedig csak a szervezési politikára terjeszkedik ki, de arra valóban oly részletességgel és az ezirányú legújabb kuttatások eredményeinek oly gazdag feltárásával, hogy munkája, mint szervezési politika, sokáig fogja megtartani az e tekintetben hiányos irodalmunkban a hézagpótló munka megbecsült helyét. SZONTAGH VILMOS. „A házassági per kézikönyve". III. kiadás. Irta: Dr. Szentmiklósi István, kir. tszki bíró. Budapest, 1942. Megj. a M. T. Akadémia támogatásával. (196 1.) Szerző munkája azok közé a jó kézikönyvek közé tartozik, melyeket úgy a gyakorlat embere, mint a jogtanuló is egyformán és nagy haszonnal forgathat. Áttekintő és logikus rendszerben ismerteti a házassági perek alaki és anyagi jogszabályait s lelkiismeretes hűséggel tartja nyilván a gyakorlat sokszor hullámzatosan változó és hol szűkebb, hol tágabb keretekben érvényesülő szabály értelmezését. Célja, hogy ismeretet közvetítsen és biztos útbaigazítást adjon. A vitás kérdéseket nagy objektivitással rögzíti le, — de nem kritizál és nem akar de lege ferenda szempontokat vegyíteni fejtegetései közé. Nem is törekszik arra, hogy munkájának szélesebb irodalmi háttért adjon. De talán éppen ezért munkája, mint az anyag teljes és rendszeres feldolgozása hézagpótló és egyben az igen elterjedt alkalomszerű kommentáros kiadványoknál sokkal megbízhatóbb és kezelhetőbb. A munkának ez már a harmadik kiegészített kiadása, melyet, meg vagyok győződve, követni fog hamarosan a negyedik is. ^ A Pénzintézeti Központ első 25 éve. 1916—1941. — A Pénzintézeti Központra vonatkozó törvényhozási joganyag. — Két kötet (316 1.). Az 1916:XIV. t.-cikkel életrehívott Pénzintézeti Központ a mult évben negyedszázados fennállását ünnepelte. Ez alkalomból két kötetes Emlékkönyvet adott ki, mely értékes tartalmáért, különösen azért, mert a Központ alapítására, szervezetére és működésére vonatkozó törvényhozási joganyagot és a Központ érvényes alapszabályainak szövegét is közli, nemcsak a közgazdasági szakembereknek, hanem a jogászvilágnak az érdeklődésére is méltán számot tarthat. A Pénzintézeti Központ megalapításának közvetlen indoka az volt, hogy a törvényhozás gondoskodni kívánt az akkor folyó első világháború befejezését követő időre hazai pénzintézeteink pénzügyi felkészültségéről; mélyebben fekvő oka pedig a pénzintézeti reform régen érzett szükségessége volt. A pénzpiac megrázkódtatásai ugyanis állandóan válsággal fenyegették a kisebb hitelintézetek jelentékeny részét, különösen a takarékpénztárakat, fogyatékos liquiditásuk és a betétekkel és kihelyezésekkel arányban nem álló csekély tőkéjük miatt. Pénzintézeteink is érezték annak a helyzetnek a visszásságát, mely aktiv és passzív vagyontételeik sajátos különbözősége és az ebből eredő immobilizáció veszélye folytán előállott. Ezért alapították meg 1892-ben a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálog Bankját, amelynek tulajdonképeni célja volt, hogy a vidéki pénzintézetek által jelzálogkölcsönökben lekötött tőkék mobilizálását, könnyen értékesíthető értékpapírállománnyá való átváltoztatását lehetővé tegye. A vidéki pénzintézetek azonban szükségét érezték egy olyan intézménynek is, mely általában, üzletkörük minden vonatkozásában segítségükre jöjjön és ezért alapították meg 1904-ben