Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A gyermek törvénytelenségének vagy törvényességének megállapítása

428 KÖNYVISMERTETÉSEK Lorenz Stein működése az Ottó Mayer, Fritz Fleiner és a csak utánuk következő közigazgatási jogászok működését megelőző időre esik. Nálunk is a közigazgatási politikával foglalkozó munkák (Kautz, Concha) — az inkább csak közigazgatási jogismét nyújtó munkáktól eltekintve — megelőzik annak jogtudományos művelését. A közigazgatástani munkák mind az eredményesség problémáival foglalkoznak s ha a jogállam szaporította a jogszabályokat s ébren őrködött azok végrehajtása felett, ezzel az akkori közigazgatáspolitikai célkitűzéseknek jogszabályokba foglalt eszmei eredményességét igyekezett csak realizálni, de nem hanyagolta el azt. Megítélésünk szerint tehát a közigazgatási jog túlsúlyáról, annak a monopóliumáról a jogi szabályozás elvi helyességének elfogadása mellett nem lehet beszélnünk s ilyen képzet csak annál alakulhat ki, akinél a jogszerűség és az eredményesség egy síkban fekvő alternatív fogalmak, amelyek tehát súrlódhatnak s azokat intézményesen össze kell egyeztetni. Végül a munka újszerűségére kívánunk kitérni, arra, hogy a munka a tárgykör, a közigazgatás tökéletesebb megismerése céljából közös keretben nyújtja a közigazgatástani és a közigazgatási jogi ismereteket. Álláspontunk — mint már bevezetőben említettük — az, hogy a közigazgatás megértéséhez nemcsak jogtudományos, hanem közigazgatástani ismeretek is szükségesek, de a munka új rendszerét még sem helyeselhetjük, mert a közigazgatástani és közigazgatási jogi tudományos kutatások sui generis különböző tudományos működések s a munkamegosztásnak a specializációban felismert előnyei jobban érvényre juthatnak a két irányú kutatás elválasztása, mint azoknak egyesítése mellett. A közigazgatástan művelőjének, ha kutatásait a közigazgatás minden ágára ki akarja terjeszteni, olyan nagy terrénumot kell uralnia, hogy amellett még jogtudományos vizsgálódásokat is folytatni, csak az egyik vagy a másik irányú vizsgálódás intenzitásának a rovására mehet. De mentalitásbeli különbséget is kíván, ha egyrészt azzal kívánunk foglalkozni, hogy milyenek legyenek a társadalmi állapotok és a helyesnek ítélt társadalmi állapotok eléréséhez milyen értelműek legyenek a jogi eszközök, tehát az életviszonyok és a jogi normák közötti okozatos összefüggések után, — vagy ha másrészt tisztán a jogi rendelkezések világában az azok közötti logikai összefüggések után kívánunk kutatni. Magyary munkája valóban ad közigazgatástani és jogi ismereteket, de a közigazgatástan szelleme uralja a munkát s abból közigazgatási jogászi szellemiség alig meríthető, pedig a cél csak az lehet, hogy egyforma mértékkel kapja meg a jogtanuló ifjúság a közigazgatástani és a közigazgatási jogászi képzést. Magyary — úgy állapíthatjuk meg — hiánytalanul regisztrálja a közigazgatás történeti fejlődését s adja annak mai képét, de nem találjuk meg benne a fejlődés mozzanatainak és a mai joghelyzeteknek jogászi kiértékelését, amire a jogtanuló ifjúságnak, a leendő hivatását képező jogalkalmazásnál nélkülözhetetlen jogászi érzékének a kifejlesztése céljából, feltétlen szüksége van. Talán helyes a diagnózisunk abban, hogy két úrnak nem lehet egyszerre szolgálni. De szükséges volna az is, hogy a jogtanuló ifjúság a közigazgatás min-