Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A gyermek mint tanú a modern jogszolgáltatásban

89 Azzal zárta be az előadó fejtegetéseit, hogy e tágkeretü, rugalmas perorvoslati jognak az érvényesítésénél — a törvény korábbi kazuisztikájának elhagyásával — a fél a semmisségi panasz jogalapját konkrét szabatossággal tartozik megjelölni. A fölülvizsgáló bíróság gyakorlatától viszont az előadó azt reméli, hogy az árdrágító és valutaügyekben is a semmisségi ténypanasz tartalma úgy fog értelmeztetni, amint ez a legfelsőbb bíróságunknak eddigi bölcs gyakorlatából a közrendellenes bűnügyekben kialakult elvi álláséont tekintetében ösmeretes: vagyis, hogy. a ténypanasz a bizonyítékok mérlegelése irányában is érvényesíthető. A gyermek mint tanú a modern jogszolgáltatásban. Dr. Gollner Dénes kir. ügyész, egy. m. tanár előadása a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályában. Előadó mint általános eljárásjogi kérdést állította be a gyermektanú problémáját, amelyet eljárásjogainknak a bizonyítékok szabad mérlegelésére vonatkozó tételei éppúgy nem oldottak meg maradék nélkül, mint az angol és svéd eljárásjogok idevonatkozó kötött bizonyítási szabálayi. Ez utóbbiakat kétségtelenül ugyanaz a pesszimizmus hívta életre, mint amely napjainkban is a tanúbizonyíték megbízhatósága tekintetében úgy az irodalomban, mint a bírói gyakorlatban megfigyelhető. A „rossz" tanúvallomás keltő-oka kétféle természetű lehet: vagy értelmi, vagy erkölcsi vonatkozású; az első esetben az érzéki észlelés, értelmi felismerés, emlékezés vagy visszaadás téves, — az utóbbi esetben pedig a tanú jobb tudomása ellenére vall az általa észleltekkel ellenkezően, ezért következetesebb volna az előbbi vallomást tévesnek, az utóbbit hamisnak mondani. Mindkét vallomástípusnak vannak többé-kevésbbé megbízható kísérleti ellenőrző-eszközei, amelyek közül a kísérleti képről vagy filmről való utólagos beszámolás, valamint az előre megrendezett eseményről való vallomástétel próbája a legismertebbek. Az ilyen ellenőrző kísérleti eljárások a legritkább esetben alkalmazhatók a főtárgyaláson vagy polgári eljárásban a tárgyalások során, ezért alakult ki különösen Németországban az az eljárásmód, amelyben megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakértő személyek külön, előzetes eljárások alapján igyekeznek a tanú értelmi és erkölcsi megbízhatóságáról meggyőződni. A német Reichsgericht, a belga Semmítőszék és az angol-amerikai jogterületi bíróságai általában alkalmazzák már a tanú-szakértők intézményét. Lehetséges azonban, hogy nem a tanú belső adottságai, hanem a bírói (vagy egyéb előzetes hatósági) eljárás külső körülményei torzítják el a tanúvallomás tartalmát, és ezek közül a legnagyobb jelentőségű az ú. n. „kérdezési rendszer", amellyel — legtöbbször az eljárás gyorsítása érdekében — a bíró sokszor eltereli a tanút abból az egyenesből, amelyben — esetleg — helyesen vallott volna, különösen akkor, ha a kihallgató hatósági szerv kérdései irányító (szuggesztív) természetűek; ha ugyanis a bíró vagy nyomozóközeg öntudatlanul irányító kérdésekkel tereli egy bizonyos tényálláseredmény felé a tanút, miközben azt hiszi, hogy a tanú „szabadon" vall, a téves tény-