Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - Semmisségi panasz - ténykérdésben

38 Semmisségi panasz — ténykérdésben. Dr. Zöldy Miklós koronaügyészhelyettes előadása a Magyar Jogászegylet bűne ttő jogi szakosztályának az 1941. évi november hó 22, napján tartott ülésén. Előadó rámutatott mindenekelőtt arra, hogy a két legfontosabb bűncselekménycsoport tárgyában: jelesül a közrend ellen irányuló (1938:XVI. tc. 1. §.), továbbá a közgazdasági (1920:XV., 1922:XXVL, 1931:XXXII. és 1941 :X. törvénycikkekbe ütköző) büntetendő cselekmények miatt folyamatba tett ügyekben'ma már egyfokú perorvoslatnak — semmisségi panasznak •— van helye, mégpedig a jogkérdés mellett a tényállás teljes keretű fölülvizsgálata tekintetében is. A bűnvádi perrendtartásunkból egyébként kiütköző, ilyen jelentős jogalkotás mellett tehát: a további reform prognózisa kétségtelenül abban az irányban mutat, hogy a jövőben ez a perorvoslati megoldás lesz majd általános hatályú; mégpedig a közrendellenes és közgazdasági cselekményeknél jóval egyszerűbb más, bűncselekmény-kategóriák tekintetében is. Jogtani szempontból azért üdvözölte örömmel az előadó — a kivételes jogalkotás dinamikájával összefüggésben előrelendült — ennek az egyszerűbb perorvoslati rendszernek a térhódítását, mert büntetőtörvénykezésünket kétségtelenül a tiszta vádper ideáljához viszi közelébb. A vádper fogalma ugyanis nem szorítható mereven az elsőfokú érdemleges tárgyalás korlátai közé; miként a perorvoslati jog tartalmi egységében a jogkérdéssel összeforrott ténykérdésnek fölülvizsgálását sem lehet elválasztani mesterséges jogi okoskodással. Korábann a semmisségi panasznak .nevezett fölülvizsgálati kérelem (actio) élesen elhatárolódott magának a fölülvizsgálatnak (functio) tartalmától. Az előbbi a jogkérdésre volt főképpen korlátozva, de az anyagi igazság útjában állottak ebben a vonatkozásban egyéb begyökeresedett dogmák is (reformatio in peius tilalma, részleges jogerő, a védelem kedvezése, stb.). Ezen a dekomponált vádrendszeren iparkodott javítani újabb jogalkotásunk (II. Bn. 33. §.), amidőn a semmisségi panasz (actio) érvényesítése folytán, de annak tartalmán túl szinte korltálanná tette a tényállásnak hivatalból való fölülvizsgálati jogát (functio-t). Előadó véleménye szerint az 1938:XVI. tc. 11. §-ában és a 7070/ 1941. M. E. számú rendelet 5. §-ában foglalt perorvoslati rendszerben az actio és functio tartalmi köre immár egymást földik. Tehát nem kell ehelyütt azzal a perjogi hipokrizissel beérni, hogy a semmisségi panasz hiányosságát (csonka actio) pótolja majd a maradéktalan és minden tekintetben megbízható fölülvizsgálat (teljes functio). Tisztább helyzetet fog továbbá teremteni az uzsorabíráskodást módosító perorvoslati új jogszabályban kifejezett az az elvi állásfoglalás is, hogy a korábban „helytelen ténybeli következtetés" alapján érvényesített — valójában azonban a ténykérdésnek megkerülésére s burkoltan vitatására módot nyújtó — perorvoslat helyett, a fölülvizsgálati bíróság ezután már a „bizonyítékok mérlegelését" a jövőben nyilt /sisakkal támadó petitumokkal kerül szembe.