Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A büntető és a polgári eljárás viszonya. 1-2. [r.]

5 zárni köteles s ill. azokat kizárhatja. (Bp. 295. §.; Pp. 20. §.) „A hallgatók közül azokat, akik a tárgyalás rendjét zavarják vagy méltóságát sértik, tetszés v. nemtetszést nyilvánítanak, az elnök rendreutasíthatja, ha ez eredménytelen maradt, a teremből kiutasíthatja, szükség esetében kivezettetheti. Ha a tárgyalás rendjét máskép nem lehet fenntartani, az elnök elrendelheti az egész hallgatóság eltávolítását". (Bp. 296. §.; Pp. 209. §., ez szószerint egyezik a két eljárás vonatkozó szakaszában!) Ha a felek, valamint a tárgyalásban részt nem vevő tanúk, szakértők súlyosabb rendzavarást 'követnek el s ill. sértő kifejezéseket használnak, az elnök pénzbüntetéssel büntetheti nevezetteket. (Bp. 297. §.; Pp. 210. §.) Ha a tárgyalásban résztvevő „ügyvéd rendzavarást követ el, az elnök őt rendreutasíthatja, ismétlő v. súlyosabb rendzavarás esetében pedig a bíróság pénzbírsággal sújthatja. Amennyiben a rendzavarás oly mértékű, hogy a tárgyalás az ügyvéddel nem folytatható", a bíróság a tárgyalást az ügyvéd költségére el is halaszthatja. (Bp. 299. §.; Pp. 213. §., ismét szószerint azonos szöveg!i Az eljáró bírónak mindkét eljárásban a tanút, szakértőt, ha szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, az elmaradásával okozott költségben és pénzbüntetésben kell marasztalnia (Bp. 194., 232. §.; Pp. 296., 357. §.), ugyanezekkel a következményekkel kell sújtania a vallomástételt v. az eskü letételét megtagadó tanút (Bp. 195. §.; Pp. 303. §.), a véleményadást megtagadó s illetőleg a szakvéleményt kellő időben elő nem terjesztő szakértőt (Bp. 232. §.; Pp. 357. §.). Ha a tanúkkal szemben ennek a büntetésnek a kimondása eredménytelen maradt, a tanút letartóztathatja és fogva tarthatja (Bp. 195. §.; Pp. 303. §.). A tanúkat, szakértőket a bíróság s ill. annak elnöke hallgatja ki (Bp. 307. §.; Pp. 305., 365. §.), es pedig a tanúkat akként, hogy egyik sem lehet jelen a másik kihallgatásánál (Bp. 309. §.; Pp. 304. §.). A bíróságnak a büntető- és polgári perben figyelmeztetnie kell a tanúkat, hogy kötelesek legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint a tiszta és teljes valóságot vallani, s hogy ha hamisan vallanának, a büntetötörvénykönyvbe ütköző cselekményt követnek el. (Bp. 210. §.; Pp. 305. §.) A szakértőt pedig az állandó bírósági szakértő kivételével, mindkét eljárásban meghallgatása előtt megesketi. (Bp. 233. §.; Pp. 358. §.) A tanúhoz és szakértőhöz mind a büntető-, mind pedig a polgári perben a felek is intézhetnek kérdést. (Bp. 307. §.; Pp. 307., 365. §.) A tanúk megesketése tárgyában a felek indítványt tehetnek, s ha a tanú megesketését a felek egyike sem kívánja, a tanú megesketése mindkét eljárásban mellőzendő. (Bp. 311. §.; Pp. 312. §.) A tanú megesketését mind a két eljárásban a bíróság rendeli el. A tanú megesketését a két eljárásban a fentebb megjelölt eseten kívül mellőznie kell a bírónak akkor is, ,,ha a tanú hamis tanúzás v. hamis eskü miatt már el volt ítélve, habár büntetését kiállotta; ha kihallgatásakor életének 14. évét még be nem töltötte, vagy ha értelmi fejletlenségénél v. gyengeségénél fogva az eskü jelentőségéről kellő fogalma nincsen, s ha elmebeli v. testi fogyatkozásánál fogva a valóságot meg