Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 5. szám - Székelyörökség. Székely öröklés. 2. [r.]

87 csáthassák), úgy mint oly jószágokba, kikbe régi privilégiumok ellen más just bé nem vittenek, mind ez ideig is a possessorok." Ez a két articulus egyrészről a székelyörökség teljes nemesi szabadságát örökíti meg, másrészről megtiltja székelyörökségre jus regium7 gyakorlását. Továbbmenően a VII. Articulus kimondja, hogy ha mégis lett volna valamely székelyörökségre nézve valamikor jus regium, de az ily alapon jogot formáló tulajdonosok elhaltak s a jószágot valaki más uralma alá vette és ezt harminckét éven át békésen gyakorolta úgy, hogy a jószág a királyi fiscusra nem térhetett vissza, az ilyen jószág felszabadul a jus regium alól és „ismét a régi örökös haereditarium jusra redeál," vagyis ismét székelyörökséggé válik. Ha azonban maguk a törvényes birtokosok vagy örökösök szabad akaratukból vitték vagy viszik be oda a jus regiumot, úgy a jus regium megmarad és az országnak a jus regiumról szóló közönséges törvényei nyernek alkalmazást mind a fiscusra, mind az adományosokra. Fontos székely örökjogi szabályt tartalmaz a II. Rákóczi György idejében 1653-ban alkotott Approbata constitutio-gyüjtemény III. R. LXXVI. címének XII articulusában a IV. pont, mely szerint „ahol szabad örökségek lófőjé, darabanté találtatnék, kiknek fiuágon defectusok volna (magvaszakadásuk), azokat leányi jussal jobbágyörökséggé a tisztek semmiképen ne engedjék tenni vagy lenni; de hogy az olyan lófő vagy darabant leányokat concernálható (vagyis illethető) örökségekből semmissé ne légyenek, az olyan örökséget jó lelki isméretű hites emberek becsüljék meg s igazán böcs szerént való árát a leánynak vagy asszonyembernek közelebbvaló férfiu-ember zászló alatt szolgáló atyafiak tégye le s légyen azé a jószág." E szerint, ha a székely fiúleány jobbágyhoz ment férjhez, egyidőben a székelyörökség a zászló alatt szolgáló legközelebbi atyjafiáé lett és a fiúleány csak a pénzbeli ellenértéket kapta meg. A székely jószág leszállása tekintetében kimondja néhai Árkosi Veress Sámuel örököseinek perében8 1804-ben a marosvásárhelyi kir. „1. a székely jószágok devolutiója természete a vármegyéken levő jószágoktól egészen külömbözik, 2. néhai Veress Mózes, a fitestvér, ma is él alperes Veress Máriában, aki neki praefecta leánya, 3. fiu nemlétében a kérdés alatt levő székely örökség egyenesen a praefectát illeti, a fitestvér fiuleányát, nem pedig a leánytestvéreket, 4. a Székely Haereditáshoz kell számlálni és ez alá a Successionis regulatio alá kell rekeszteni az örökhagyóknak azokat az örökös ingatlan szerzeményeiket is, melyek cum expressa ad sexum solum virilem regulatione szereztettek, mert néhai Veress Sámuel és Mózes a Leányoknak azokból való minden rés-zesíttetéseken kívül tsak ketten osztozván, ez által már ezek is a Siculica Haereditáshoz ragadtak devolutiójokra 7 L. még fennebb a jus regiumról kifejtetteket. 8 Kilyéni Székely Mihály id. mű, 228. lap. tábla, hogy