Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Nagy Antal: Eltérések és ellentétek a bírói joggyakorlatban az elmebetegségeknek a jogi cselekvőképességre való hatását illetőleg

67 a szóban forgó örökhagyónál, — ott az akaratelhatározási képesség hiányát bizonyítottnak kell tekinteni.'" Tehát itt nem maga az elmebaj, — hanem annak organikus elváltozásokban jelentkezett foka révén vétetett bizonyítottnak a cselekvőképtelenség. A P. ILI. 5399/1937. számú ítélet egy elutasított gondnokság alá helyezési kérelemmel foglalkozik, és azt mondja ki, hogy „az 1877. évi XX. tc. 28. §. a.) pontja értelmében gondnokság alá helyezés okául szolgáló elmebetegség csak annyiban fogadható el bíróilag a gondnokság alá helyezés alapjául, amennyiben az egyén cselekvőképességé!, értelmes szabad akaratelhatározását kizárja." Ez az igen határozott és egészen elvi élű állásfoglalás ugyanazt a jogszabályt látja alkalmazandónak úgy a gondnokság alá helyezés kérdésében, mint a gondnokság alá helyezettségen kívül, úgyszintén azoknak a jogi hatályú cselekményeknek a cselekvőképesség szempontjából való elbírálásánál, amelyekben a cselekvőképességet a gondnokság alá helyezés — törvény tilalmával — nem zárja ki. A P. I. 4458/1939. számú esetben az I. számú tanács egy örökbe fogadási szerződés megtámadása ügyében döntött. Az indokolásból kitűnően az elmebajosnak állított egyén gondnokság alá helyezve nem volt és a fefülvizsgálati kérelem azt sérelmezte, hogy a tábla nem vizsgálta, hogy a megtámadott örökbefogadási szerződés olyan „egyszerű ügylet, hogy annak megkötéséhez az olyan kisebb fokú értelmiség is elengedő, amellyel az ügyletkötő fél rendelkezett.'' Az indokolásbeli állásfoglalás, mely nagy gonddal fogalmazva valóban újból az elvi jelentőség igényével bírhat, az elmebajosságot föltétlenül cselekvőképtelenséget maga után vonó jelenségnek veszi, amelynél nem bírnak jelentőséggel az ügylet sajátos körülményei, élesen különböztet az elmebaj és az „elmebetegségnek nem minősülő gyengeelméjűség jogi hatása közt,'' s míg az utóbbinál a mérlegelésnek teret enged, addig a cselekvőképtelenséget megszüntető elmebetegség esetében ilyen mérlegelésnek nincsen helye.'' ..A cselekvőképességet megszüntető" szavak az elmebetegség minden esetére vonatkozóknak veendők itt, mert hiszen csak így jogosult a gyengeelméjűséggel való szembeállítás kérdése. A Kúria I. sz. tanácsa tehát ebben a közeli döntésében az 1877. évi XX. tc. 28. §-ának a.) és b.) pontja szerinti intézkedések közti különbségnek arra az álláspontjára látszik helyezkedni, — olyan esetben, amely gondnokság esetén kívül áll, — amely különbség a gondnokság alá helyezés szempontjából állíttatott föl. Ez nyilván ellentétes a közvetlen előzőleg ismertetett állásfoglalással. Ennek az esetnek a Magyar Jogi Szemle folyó évi 6. számában való közlésénél a megbeszélő azt a megjegyzést teszi, utalva a más esetekben való jogszabály alkalmazásával való határozott szembefordulásra, hogy a kérdés jelentőségénél fogva jogegységi döntést kívánna. A Jogi Hírlap f. évi 1. számában 12. sz. a. közölt C. I. 3356/940. számú határozat azonban újból ellenkező álláspontra mutat, mert a