Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Nagy Antal: Eltérések és ellentétek a bírói joggyakorlatban az elmebetegségeknek a jogi cselekvőképességre való hatását illetőleg

6(5 lovábbi kívánalom nélkül irányadóként elfogadása esetén e határozal úgy magyarázandó, hogy a végrendelkezési képességet illetően engedmény tehető, ami azonban a végrendelkezési ügyletnek egyéb ügyleteké kel való összehasonlítása mellett, vagyis azokkal való legalább is egyenlő jelentőségének figyelembevételével nem látszik egészen magától értetődőnek, A P. V. 4313/1937. számú határozat alapját egy — az elmeszakértői megállapítás szerint — fokozódó aggkori elmebajban, ebből folyólag leányai iránt érzett gyűlöletből táplált üldöztetési és megkárosítás! téveszmékben szenvedett örökhagyó végrendeletének megtámadása képezi, ahol azonban a megtámadott cselekmények körülbelül 10 évvel azelőtt történtek. A Kúria itt is anyagi jogszabálynak jelenti ki, hogy az elmebetegség csak az esetben teremt cselekvőképtelenséget, tehát szerződéskötésre, vagy más jognyilatkozat tételéhez szükséges értelmes elhatározásra képtelenséget, amennyiben erre alkalmas mértékű, vagyis a cselekvőképtelenség oka nem egymagában az elmezavarban, vagy öntudat-zavarban, hanem ezeknek az értelmes akartelhatározásra gyakorolt hatásában rejlik, amiből szükségképen következik, hogy a cselekvőképtelenség megállapításánál vizsgálni kell azt is, hogy az elmebaj oly mértékben hatott-e a cselekvő személy értelmére és akaratára, hogy a kritikus időpontban éppen az illető jogügylethez szükséges irányban hiányzott az értelmes akaratelhatározáshoz szükséges képesség." Fel kell itt hívni a figyelmet az indokolásnak arra a részére, amely az elmebeli állapotnak az orvosi szakértelemre bízott vizsgálatát és mérlegelését szembeállítja a laikusok által észlelhető tünetekkel és a mérlegelésre vonatkozóan kimondja, hogy a döntő szerep a szakértelmet illeti. Ezt mint a bírói döntés irányítóját és támogatóját jelöli meg, hangoztatva azonban, hogy a bírói mérlegelésnek az is alá van vetve. Ebben az utóbbi indokolási részben mint mérlegelési módszer —» más bizonyítékkal szemben az orvosi szakértelem elébbvalóságának elismerése — tekintetében való elvi fontosságot kell látni, aminek jogosultságát alig lehet kétségbe vonni, vagy kicsinyelni. Az örökjogi tanács döntése a P. I. 4664/1937. számú határozat, ahol az örökhagyó elmebeli képessége végrendelete megtámadásával kapcsolatosan tétetett vizsgálat tárgyává és az orvostanuk egybehangzó véleménye szerint nála a végrendelkezés előtt ágybéli érelmeszesedés és hüdéses elmezavar volt megállapítható, ezzel szemben laikus — végrendeleti — tanuk a végrendelkezéskor ágybéli rendellenességet nem észleltek és más tanuk is hasonló értelmű vallomást tettek. Az ítélet arra utal, hogy „a hüdéses elmezavarnak nem szükségképeni következménye, hogy az abban szenvedő egyénnek minden cselekedete rendellenes legyen" — és a betegség enyhébb eseteiben észlelhető arra a tünetre mutat rá, hogy a beteg hibátlannak mutatkozó magaviselete nem szakértő személyt megtévesztheti beszámíthatóságát illetően, ellenben ^akinél az orvosi vizsgálat olyan organikus elváltozásokat állapít meg. mint