Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - A rablás bűncselekménye

13 a veszélyeztetése vagy a szeméremnek súlyos megsértése is megtörténhetik és meg is történt már azon célból, hogy a rablás elkövethető legyen. A szemérem elleni cselekmény kilátásba helyezése a fenyegetés körülírásánál sincs megemlítve, holott ez a kilátásba helyezés is tartalma lehet a fenyegetésnek. Régi hiány ez, amelynek pótlásáról gondoskodni kell. A szeméremnek különben más fenyegetési vonatkozásokban is semmi vagy csak igen kevés védelmet nyújt a törvény, másutt pedig mint például a szemérem elleni erőszaknál túlzottan szigorú. A gyakorlat már régen megállapította azt — és az elmélet sem tagadja, hogy a rablási erőszáknak a személy ellen kell irányulnia. Ha az erőszak csak az ingó dolog elvitelére irányul, a cselekmény csak lopásnak tekintendő. Az erőszak és fenyegetés mérve újabban egy kúriai ítélet folytán más irányú mérlegelés alá került, mint az eddig ismeretes volt. A szóbanforgó eset a következő. A tettes egy bot átadását követelte a sértettől. Utóbbi a követelés teljesítését megtagadta, mire a tettesnek a helyszínen jelenlévő társa sértettet lefogta s eme lefogott helyzetében a tettes a botot tőle elvette. A Kúria az alsóbíróságokkal ellentétben nem állapította meg a rablás bűntettét és a vádlottat pusztán zsarolás vétségében mondta ki bűnösnek. Indokolásában kifejtette, hogy a vádlott által alkalmazott erőszak mérve nem érte el azt a fokot, amely a rablás megállapításához elegendő lett volna, mert az alkalmazott erőszak sértettnek sem életét, sem testi épségét közvetlenül nem veszélyeztette. Mivel mint azt előbb említettem — a törvény az erőszakot nem határozza meg, ellenben a fenyegetést (347.) igen) — a Kúria a fenyegetés megjelölését alkalmazta a tényleges erőszakra is és azt nem találta elegendőnek ahhoz, hogy a rablás fogalmának megfelelő erőszakot állapítsa meg. Tette azt bizonyára azért, mert a sértett életét, testi épségét vagy akár vagyonát nem látta súlyos veszélynek kitéve. Tény az, hogy a jelen esetben az erőszak enyhébb annál a mérvnél, mint aminőnek a rablás elkövetéséhez szükséges fogalmi erőszaknál be kell következnie. Az elvett ingóság pedig alig képviselt számbavehető vagyonértéket s talán ez is lehetett egyik oka, a Kúria ily értelmű állásfoglalásának. Ez az állásfoglalás mindenesetre alkalmas arra, hogy körüle viták keletkezzenek. Nézetem szerint az ismertetett esetnek a Kúria által történt elbírálása a helyes, mert legközelebb áll az igazsághoz és az életvalósághoz is és nem ragaszkodott a betűformához, amelynek alkalmazása a lényeg rovására történt volna. Az erőszak szó a zsarolás bűncselekményének a meghatározásában szintén előfordul anélkül, hogy az ebben az irányban alkalmazott erőszak mérve körül volna írva. Eggyel több ok