Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - Miért jár a gyermekölő anyáknak kiváltságos büntetés? (Btkv. 284. par.)

9 nyitott szemmel figyel, számon tudja tartani a kritikus időt és nem késik megvetésével, ha számítása a gyermek törvénytelen származását jelzi. Még abban az esetben is, ha az anyának szégyenérzetre nincs oka, mert gyermekét férje nemzette, előfordulhat olyan helyzet — különösen sokgyermekes szegény anyáknál —, hogy a nyomor, melyet egy újabb fogyasztó csak fokoz vagy az a tény, hogy a férj elhagyta nejét s emiatt segítségre és támogatásra sincs kilátás, a jövőnek olyan ijesztő képét vetíti az anya elé, hogy ez kétségbeesésében bűnre vetemedik. Az ilyen gyermekölő anya büntetése a Btk. 92. §-ának alkalmazásával sem lehet két évi fegyháznál kevesebb, ellenben ha az anyagi gondtól mentes kitartott leány öli meg újszülött gyermekét néhány havi fogházbüntetés után szabadulhat. A bírói gyakorlat kezdetben figyelmen kívül hagyta a törvényesség vélelmét: „habár vádlott az általa megölt gyermekét a férjével kötött házasság ideje alatt szülte, miután saját beismerése és férje vallomása szerint férjével a szülés előtt csak 2 héttel kelt egybe és az esküvő előtt 2 héttel ismerkedett meg, férjét azelőtt nem is látta, a vádlott által szült s általa meg is ölt gyermek házasságon kívül születettnek tekintendő." (C. 111/81. Bjt. II. 28.). Ez az ítélet az 1881-ik évben kelt, de már a következő évben 1882. máj. 8-án meghozta a Kúria az 5. sz. T. Ü. Döntvényét, mely pusztán a magánjogban érvényes vélelmek alapjára helyezkedve kimondta, hogy az a férjes nő, aki házasságának tartama alatt született gyermekét megöli, akkor is az ember élet elleni bűntettekre nézve fennálló általános szabályok szerint büntetendő, ha gyermekét nem férjével, hanem akár a házasság tartama alatt, akár a házasság létrejötte előtt mással nemzette. Ez a döntvény, mely elállta a gyakorlatnak az anyagi igazság felé tartó útját, a szakirodalomban nem alap nélkül részesül elítélő bírálatban, nemcsak azért, mert félreteszi azt az elvet, mely szerint a büntetőjogban a magánjogban érvényes vélelmek alkalmazásának — különösen a vádlott terhére — nincs helye, hanem azért is, mert ,,a praesumptiónak meg nem támadható tény jellegét adja'* (Fayer L. M. btőjog Kézikönyve II. 178.) s így „a judikalúrát megfosztotta logikai és igazsági alapjától (u. o. 179.). Ugyanezen az állásponton dr. Angyal Pál évek óta sürgeti, hogy a Kúria ezt a döntvényét mielőbb helyezze hatályon kívül, hogy „útját nyissa a legis ratio érvényesülésének" (Angyal P. M. btőjog Kézikönyve II. 352.). Felhozhatná valaki, hogy e döntvény hatályon kívül helyezése esetében a gyermek törvénytelenségének bizonyítása a tettes anya női becsületét veszélyezteti. Ez az ellenvetés azért nem volna helytálló, mert a büntető igazságszolgáltatás az anyagi igazság keresése közben nem lehet tekintettel sem a házasságon kívül teherbe esett, sem a házasságtörő nő becsületére, annál kevésbbé, mert a Bp. 9., 190., 117. és 133. §-ai a bírónak kötelességévé teszik, a való tényállás megállapítását olyan tényekre is, amelyek a vádlott cselekményének enyhébb minősítését eredményez-