Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - Miért jár a gyermekölő anyáknak kiváltságos büntetés? (Btkv. 284. par.)

10 hetik. Kétségtelen, hogy a megölt gyermek törvényességének megállapítása ilyen ténynek tekintendő, s ehhez a megállapításhoz a teherbeejtő személyének és a teherbeejtés idejének megállapítása nélkül nem lehet eljutni. Érdekes jelenség, hogy sem büntetőjogászok, sem törvényhozók, hanem a törvényszéki orvostudomány egy kiváló művelője észleli, hogy „szokatlanul enyhe a bírói gyakorlat a gyermekölési esetekben, pedig az anya megszegi azt a büntetőjogilag is erősen védett természeti törvényt, mely a szülőt a gyermekéről való gondoskodásra kötelezi. Ennek az az oka, hogy a bíróságok fokozottabb súllyal értékelik azokat az okokat, amelyek a törvényhozót a cselekmény rendkívül enyhe megítélésénél vezették" (Kenyeres B. Tszéki Orvostan 351.). Vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy vájjon megérdemlik-e a gyermekölő anyák ezt a kíméletet? Ha kissé mélyebben nézünk a kiváltságos büntetés törvényhozási alapjába, e tekintetben kételyeink támadnak. Bármennyire igaz és helytálló az az orvosi tapasztalat, hogy „minden nő, akár férjes, akár hajadon, szülés közben nemcsak a testét, hanem az egész lelkét is súlyosan megviselő válságon megy keresztül s lelkének rendszeres nyugalma a szülés ideje alatt és azután is egy ideig meg van zavarva": pusztán ez a testi és lelki válság nem volna elegendő alapja a büntetési tétel enyhítésének, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy az orvosi tudomány mai állása szerint a szülés levezetése teljesen fájdalommentesen is történhetik s ilyen esetben testi fájdalomról nem lehet szó. Ha pedig a lelki fájdalmakat nézzük, nevezetesen a „súlyos megszégyenülés" és a „szégyen felfedezésétől való félelem" érzetét, e tekintetben a mindennapi élet azt mutatja, hogy ezek az érzetek nem fordulnak elő minden házasságon kívüli szülésnél, szóval nem általánosak és így a kiváltságos enyhébb büntetést nem minden gyermekölő anya érdemli meg. A szégyenérzet a nő erkölcsi felfogásától függ. Az úgynevezett: „szabadszerelem" hívei elvből sem érezhetnek szégyent, a boldog „vadházasságban" élőknél sem lehet szó szégyenről. Ami pedig a teherbeesés eltiltkolását s a felfedezéstől való félelmet illeti, a teherbeesést ritkán sikerül tökéletesen eltitkolni, mert a terhességnek, főként annak előrehaladottabb idejében nehezen palástolható külső jelei vannak s ha már a terhességről tud a világ, annak természetes következménye a gyermekszülés, nem jelenthet újabb megszégyenülést. Az ilyen gyermekölő anyáknál tehát már nagyon meggyengült az enyhébb büntetés törvényhozási alapja, de mégis kiváltságosán enyhe büntetésben részesülnek, mert a törvény minden házasságon kívül teherbe esett nőről szól. Helyesebb volna minden egyes esetben „nem a terhesség házassági vagy házasságon kívüli voltát vizsgálni, hanem azt eldönteni, hogy a szülési folyamat az anya ellentálló erejét mennyiben befolyásolta s a teljes beszámítási képességét érintette-e." A külföldi törvényhozások