Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 11. szám - Az újraközlő büntetőjogi felelőssége

203 meg; ahány az ily közlemény, annyi a bűncselekmény még akkor is, ha azok egymással összefüggésben vannak vagy gondolatilag egységes cikknek folytatásos részei. Ezt a jogelvet a Kúria a 872. sz. elvi határozatában is kimondta" (Bj. Dtár XXVII. 156., BIIT. VIII. 872.). Ebben a kúriai határozatban egy szó sincs a St. 38. §-áról, pedig a vádlott nemcsak megismételte a sajtó útján elkövetett izgatást, ami miatt már büntetést kapott, hanem az előzően büntetéssel sújtott sajtótermék újraközlésével dacot és makacsságot tanúsított a büntető ítélettel szemben, mely cselekményével az izgatás pönalizálásával védett jogérdektől teljesen különböző más jogi érdeket is sértett. Ennek ellenére a Kúria ezt a két eltérő tényálladékú cselekményt nem vonta a deliktumtöbbség fogalma alá amiből arra kell következtetni, hogy deliktumegységet látott fennforogni. Ennélfogva nem fölösleges felvetni azt a kérdést: van-e létjoga a St. 38. §-ának és ha nincs, miért foglal helyet a sajtótörvényben? Ezeket a kérdéseket azért is fel lehet vetni, mert Zsitvay Leó, e § elődének, az 1848 : XVIII. t.-c. 27. §-ának megalkotását sem tartotta szükségesnek és rámutatott arra, hogy „aki az elmarasztalt ítélet által sújtott elmemüvet újra közzéteszi, az ismétli a nyilvánosság előtt azt, amit már bírói ítélettel sajtódeliktumnak kimondottak, de ily alapon nyilván felesleges egy külön sajtódeliktum konstruálása, mert az elmemü minden külön kiadása perbefogható". (A magyar sajtójog mai érvényében. 1900. 84-ik old.) Ebben a bírálatban ugyanaz a jogi felfogás nyilvánul meg, mint a fent közölt kúriai határozatban és a 872. sz. Elvi határozatban, de a további fejtegetés során a nagynevű sajtó jogász azzal magyarázza e § létjogát, hogy „az 1848-iki törvényhozás, ha nem is szükségszerűnek, de célszerűnek találta e külön deliktum konstruálását kettős okból. Az egyik ok az, hogy az ismétlésért ne az eredeti szerző, illetve a fokozatban őt követő felelős személyek vonassanak perbe, hanem a sajtójogi felelősség az újra közzétett elmemű létrehozásánál szereplő felelős személyeket az új kiadás fokozata szerint terhelje. A másik ok az, hogy a res judicatának a büntetés szigorításával érvény szereztessék". Az első ok ma azért erőtlen, mert ha az újraközlést az eredeti szerző ugyanazokkal a fokozatosan felelős személyekkel követi el, mint első ízben tette, akkor megint csak öt, illetve őket kell felelősségre vonni. Ha pedig az újraközlést nem az eredeti szerző, hanem más személy végezte, akkor a St. 37. §. első bek. értelmében ezt a más személyt szerzőnek kell tekinteni és ilyen esetben az eredeti szerző csak akkor vonható felelősségre, ha az újraközlésbe beleegyezett; a fokozatosan felelős személyeknek kérdőre vonása pedig attól függ, hogy az újraközlésnél volt-e