Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról
30 gítja az egyes kérdéseket, egyszersmind ismerteti a vonatkozó judikaturának nagy részét. — Miután szerző egyenként is behatóan letárgyalta azokat a kérdéseket, amelyek törvénynél fogva szabadalmi oltalom alá nem tartozhatnak (tudományos tantételek, élelmicikkek, gyógyszerek stb.) és mindegyiknél konkrét eseteket hozott fel, áttér a szabadalmi igény előfeltételeire és hangsúlyozza, hogy a szabadalom a feltalálót illeti és igen helyesen rámutat arra, hogy ez a szerzői minőségből folyó tétel. (így volt ez az osztr. szab. törv.-ben; és az új német törv. is áttért már az ,,Anmelder prinziptől" az „Erfinder prinzip"-re). Ezzel kapcsolatosan helyes szerzőnek az a kijelentése, hogy a szabadalmazási eljárásban hivatalból nem vizsgálják azt, vájjon a feltaláló vagy jogutóda igényli-e a szabadalmat. Szerző a ,,találmánybitorlásnak" (össze nem tévesztendő a szabadalombitorlással) külön szakaszt szentel (németül ErfindungsEntwendung). Ez főkép abból áll, hogy a bitorló más találmányának valamely konkrét megnyilvánulását (leírást, rajzot, stb.) használja fel bejelentéséhez. Helyesen emeli ki szerző, hogy a sértett félnek a törv. két eszközt bocsát rendelkezésre: a felszólalást és a megsemmisítésre irányuló keresetet. Ezekkel szerző úgy ezen a helyen, mint később is részletesen foglalkozik. Az u. n. javítási szabadalom kérdésével szerző ugyancsak behatóan és helytálló módon foglalkozik és azután áttér az alkalmazottak találmánya kérdésére. Helyesen indul ki szerző ennek a szociális szempontból is fontos és kényes kérdésnél az 1914-iki Augsburgi kongresszus által felállított alapirányelvekből (mely kongresszuson e sorok írója a kormány megbízásából részt vett). Betriebserfindung, freie Erfindung, Diensterfindung. Ezeket szerző egyenként, igen helyesen, helyenként mintaszerűen — utalva a szab. törv. 6. §-ára is — tárgyalja, de lehetetlen ezzel a kérdéssel ez alkalommal bővebben foglalkozni. — Annál a kérdésnél, hogy mi is tulajdonképen a tartalma a szabadalmi jognak, helyesen hozza fel szerző: a találmány tárgyának iparszerű előállítása, forgalombahozása és iparszerű használása berendezésként. Az eljárási szabadalomnál helyesen mutat rá szerző, hogy a szabadalom csak a közvetlen termékre terjed ki és azt de lege ferenda szerző proponálja is (mellékesen megjegyzem, hogy az az én 1934. évi novellatervezetemben benne volt.) A szabadalomnak fent jelzett tartalmának egyes részeit ezután hosszú, külön tanulmánynak nevezhető helyes fejtegetések mellett külön-külön tárgyalja, tekintettel a külföldi jogokra is. A jogosítványok közé — de lege ferenda — helyesen sorolja szerző az eladásra kínálást is (ami megfelel az én 1934-iki novellatervezetemnek). — A szabadalmi jog korlátai címe alatt ismerteti szerző a térbeli korlátot, hogy t. i. csak belföldön hatályos, időbeli korlátai közt pedig a 20 évi időtaramot és ezzel kapcsolatosan rámutat, hogy