Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról

31 a szabadalom még megszűnik lemondás, díj nem fizetés, megvonás és megsemmisítés által, amelyekkel egyenként foglalkozik. A szabadalom hatályát korlátozó okok közt szerző különösen kiemeli az előhasználati jogot, amelyet a tör v-nek és joggyakorlatnak megfelelően definiál és fejteget, helyesen hangsúlyozva, hogy csak belföldi előhasználat jöhet figyelembe. Szerző nézete szerint az előhasználatnak iparszerűnek kell lennie. Ez a nézet talán eltűr egy kérdőjelt; vitás kérdés. Érdekes fejtegetései közül még csak arra mutatok rá, hogy ?hem tekinthetem helytállónak azt a felfogást, hogy az előhasználó vállalatának átruházása által — ellenkező kikötés hiánya esetén — az előhasználati jog is átszáll. Ezt a felfogást szerző megindokolja ugyan, de kifelejti, hogy — nézetem szerint — az előhasználat jogalapját a személyiségi jog teszi, ez pedig aligha átszáll ipso jure az átvevőre. Ezután szerző az 1932-ik évi novella által a törv.-be került kényszerengedély — és vele kapcsolatosan a megvonás — kérdésével foglalkozik igen behatóan és szakszerűen. Sem ez, sem az azt követő közös szabadalom kérdése külön észrevételre okot nem szolgáltat. A szabadalom átruházása kérdésének helyes fejtegetése után, szerző áttér arra a kényes és sokat vitatott és ma sem egészen tisztázott kérdésre, amely a használati engedélyre (licenciára) vonatkozik. Az kétségtelen, hogy a szerzőnk ezt a kérdést minden irányban tisztázni igyekezett és az idetartozó részletek nagy részét tisztázta is. Hogy ez talán nem sikerült teljesen, az nem a szerzőn múlik, hanem a tárgyon. Én, aki elméletben és gyakorlatban ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztam, ma sem tudom, hogy a licenciaszerződést minek kell minősíteni. Szerző, aki körülmények közt, megbízást, társasági szerződést stb. lát fennforogni, abban látszik megállapodni, hogy haszonbéri szerződés a licencia, de azután maga is ,,vegyes természetű jog"-ról szól. Ez nem akar szemrehányás lenni; nyugodjék bele a szerző is abba, hogy ennek a jogügyletnek a helyes egységes minősítése eddig még senkinek sem sikerült. (Egy nagy perben, ahol milliókról volt szó és több hozzáértők működlünk közre, egységes megállapodásra jutni nem bírtunk.) Szerző különben ezt a kérdést, illetve annak ténybeli és jogi részleteit szakértelemmel és világosan tárgyalja. A munka anyagi részét szerző a szabadalombitorlás kérdésével fejezi be a tizedik fejezetben. Azonban ugyanezt a kérdést tárgyalja a tizenötödik fejezetben is az eljárási jog szempontjából. Ez talán egy kissé sok, mert épen a szabadalmi jog azok közé a jogok közé tartozik, ahol az anyagi és eljárási jogszabályokat olyan pontosan, mint pl. a magánjogban egymástól elválasztani nem lehet; ilyen elválasztás önkéntelenül magával hozza az ismétlések elkerülhetetlenségét. Ez nem akar érdemleges kifogás lenni, és ez a munka értékéből nem von le semmit sem.