Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jogcímvédelem tanának kérdéséhez

314 mulasztja? Erre nem kapunk feleletet. Pedig előállhat pl. az az eset, hogy a közös jogelőd ellen terhelő jogot szerez valaki. Erre feleszmél a birtokbalépett második vevő, illetve jogszerző, s a hitelező kikerül a telekkönyvből. Most egy másik hitelező a második szerző ellen szerez terhelő jogot. Jelentkezik az első szerző. Melyik jogszerző kötelmi igénye változik itt át valójában dologivá? A gyakorlat csak akkor ad határozott feleletet, ha az egyik szerző ingyenes véletlenül. Ilyenkor ez tartozik engedni a másiknak. De milyen alapon? Ha egyszer az érvényes kötelmi szerződésen nyugvó birtoklás tulajdont alapít, akkor ennek állania kellene a visszterhes és ingyenes szerzőre egyaránt. A szerzés anyagi jogi előfeltételei ugyanazok mindkét esetben. Mi alapon állítja tehát Almási, hogy az ingyenes alapú telekkönyvön kívüli szerzőt csak akkor illeti meg a jogcímvédelem, ha a vele szemben álló telekkönyvi szerző nem csupán rosszhiszemű, hanem a maga részéről is ingyenes alapon jutott a telekkönyvbe? (Id. m. 194.). E szerint az, hogy a birtokbalépett ingyenszerző kötelmi jogcíme dologiasul-e, vagy sem, attól függ, hogy jelentkezik-e később-szerző, s hogy annak ügylete ingyenes, vagy visszterhes. Arra azonban nincs felelet, hogy mi különbség van elvileg a szerzés módját és érvényességét illetően a kétféle alapú ügyletkötés között. Nem ad feleletet a jogcímvédelmi tan arra a joggal feltehető kérdésre sem, hogy a birtoklással párosult kötelmi jogcím miért csak az újabb jogszerzővel szemben vezet teljes hatályú tulajdonjogra. A tulajdonjog in thesi abszolút, korlátlan, mindenki irányában kizárólagosan ható jogi uralom. Miért enyészik hát el a jogelőddel kötött jogügylet alapján terhelő jogot szerzővel szemben, aki a judikatura szerint pl. nem tartozik vizsgálni, hogy az ingatlant ki tartja birtokban? A forgalom biztonsága fenntartásának szükségességére történik itt hivatkozás. De miért nem áll fenn ennek szükségessége a tulajdonátruházásnál? Meg azt is mondják, hogy a jogügyleti jelzálogos hitelező, aki az adós bekebelezési engedélye alapján szerez jogot, a telekkönyvben bízva szerzi azt. Vájjon az ingatlan vevője, a végrehajtó és egyéb hitelező nem azért adja-e be kellően felbélyegzett, illetékezett bekebelezés, vagy előjegyzés iránti kérvényét, mert bízik abban, hogy a telekkönyv helyes képet nyújt az ügylet, vagv a kielégítés tárgyaként megjelölt ingatlanról? Az egyoldalú jelzálogjogszerzéssel kapcsolatban azzal is indokolnak, hogy a telekkönyvben szereplő tulajdonos valójában már nem anyagi jogosult. De vájjon anyagi jogosulttá válik-e akkor, ha bekebelezési engedélyt ad? Mindezekre a kérdésekre dogmatikai alapon felelni aligha lehet. A kétszeri átruházásokkal kapcsolatban a jogcímvédelmi elv helyeslőinek a nézete szerint tehát a kötelmi jogi igénynek dologi igénnyé átváltozása csak akkor áll be, ha az eredeti tulajdonos a telekkönyvből kikerül. Vagyis a telekkönyvön kívül