Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jogcímvédelem tanának kérdéséhez

313 hogy elvesztette a való élettel való kapcsolatát. Ezzel magyarázható, hogy a gyakorlat ott, ahol a rosszhiszeműség fogalmát tovább tágítani már nem tudja, a cél elérésére a római jogban divatozott „quasi" alakzatokhoz menekül: ,,a rosszhiszemű szerzővel egyenlő elbánás alá esik", ,,a rosszhiszemű szerzővel egyenlőnek tekintetik", stb. Elvileg ma is fennáll az a magánjogi tétel, hogy telekkönyvezett ingatlanra dologi jogot érvényesen és befejezetten csak a telekkönyvbe való bejegyzéssel lehet szerezni. A ma érvényben lévő jogszabályok kodifikálását célzó Mtj. az 539. §-ban a tulajdonjog megszerzését illetően ezt expressis verbis ki is mondja, az 509. §. szerint viszont csak a törvényen alapuló tulajdoni korlátozások állhatnak fenn bejegyzés nélkül, míg végül a jelzálogjog szerzésének érvényességi kellékéül tételes jogszabály, a Jt. 6. §-a írja elő a telekkönyvi bejegyzést. Ekként az ingatlanátruházásra vonatkozó puszta megegyezés, elkötelezés telekkönyvi bejegyzés hiányában csupán kötelmi jogi ügylet s mint ilyen, nem abszolút, harmadik személyekre is kiható, dologi hatása nincs. És mert telekkönyvezett ingatlan tekintetében a tradíció egyik megjelenési formája sem érvényes tulajdonszerzési mód, az ingatlan szolgáltatására — bár érvényes — kötelmi jogi igényt szerző fél jogi helyzetét esetleges birtokba helyezkedés ténye sem alakíthatja át dologi jogivá, és éppen ezért nem helyeselhető Blau Györgynek az a felfogása (Jogt. Közi. 1928. II. 15., III. 15.), hogy a jogcímvédelem tanának a bírói gyakorlat részéről való adoptálása a kötelmi jog eldologiasítására irányuló jogfejlesztési tendencia érvényesülését jelenti. A jogcímvédelem mesterséges konstrukció, s azt szerzője maga is a jogfejlődés időleges, csupán kényszerítő okokból indokolt visszafejlesztésének nevezte és szánta. Blau egy másik dolgozatában ezt maga is elismeri: ,,Grosschmid eszmekörében kétségtelen az, hogy az ingatlan tulajdonát a két jelzett szolgáltatás, — t. i. a telekkönyvi és fizikai — közül egyedül a telekkönyvi ruházza át. Azt a bírói gyakorlatból kifejthető felfogást, hogy ingatlan tulajdonát ügyletileg át lehet ruházni puszta fizikai tradícióval is, ő következetesen és határozottan visszautasítja. E szerint az ingatlan-tulajdonátruházási kötelezettség nála egy jelentőségű a tulajdon telekkönyvi szolgáltatására irányuló kötelezettséggel." (Kötelezettség ingatlan tulajdonának átruházására, Glossía, stb. I. k. 3/4.). Szladits szerint nem érvényesül a jogcímvédelem az olyan telekkönyvi jogszerző ellen, akinek szerződése — jogcíme — korábbi a bár előbb birtokbalépett vevőénél, (Dologi jog, 1929. 186.). Eddig a tétel helyes a jogcímvédelmi elv nélkül is, sőt annak alapján fel sem állítható, mert szerinte a kötelmi szerződéssel párosult birtokbalépés már egymagában tulajdont keletkeztet. Milyen elvi alapon hátrál itt meg álláspontjának következetes alkalmazása elől? És mi a helyzet akkor, ha a második vevő lép ugyan birtokba előbb, de a bekebelezést az elsővel együtt el-