Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A német büntetőjogalkotás a háború alatt

305 kb. a törvényszékek) mellett van megalakítva. Hatáskörébe tartoznak a párt elleni bűncselekmények, az utcai- és autók ellen intézett rablótámadás, a tiltott rádióhallgatás és rádió-hírterjesztés bűncselekménye, az 1939. szeptember 4-i hadgazdálkodási rendeletben meghatározott bűncselekmények, a népkártévők és fegyveres erőszakoskodók bűncselekménye. A rendelet részletesen szabályozza a különbíróság eljárását az elnök igen-kiterjedt hatásköre, a vádtanácsi eljárás hiánya, lehető azonnali ítélkezés, jogorvoslat hiánya stb. jegyében. Nagy figyelmet érdemelnek a rendeletnek a fakultatív hatáskörök tárgyában kelt rendelkezései. A 4. §. értelmében az államügyészség az Amtsgericht és Strafkammer viszonylatában az Amtsgericht előtt emel vádat, ha annak büntetőhatalmát az illető cselekményre elegendőnek találja; ennek megfelelően az Amtsgericht is elháríthatja magától annak a bűnügynek az ítéleti befejezését, amelynél felfogása szerint nagy valószínűséggel lehet arra számítani, hogy az alkalmazandó büntetés vagy intézkedés hatáskörét meghaladja. Arról, hogy a nép törvényszék és az Oberlandesgericht mint elsőfokú büntetőbíróság viszonyában a néptörvényszék főállamügyésze, valamint eg}res nagyjelentőségű bűnügyek tekintetében a Reichsgericht főállamügyésze a vádemelés tárgyában mily választási joggal rendelkezik, már korábban megemlékeztünk. Ugyanez a gondolat érvényesül azonban a különbíróság tekintetében is, amely előtt — a néptörvényszéki hatáskörbe tartozók kivételével — bármely bűncselekmény miatt vádat emelhet az államügyészség, ha az a felfogása, hogy a különbíróság által való rögtöni elítéltetés a cselekmény súlyosságára és elvetemültségére, a közvéleményben kiváltott izgalomra s a közrend és biztonság komoly veszélyeztetettségére tekintettel indokolt. A rendelet III. art.-a az Amtsgericht előtti eljárásban „gyorsított eljárás" címén a mi Te. 107. §-unk szerinti alakszerűtlen eljárást szabályozza, végül az V. art felhatalmazza a Reichsgericht főállamügyészét arra, hogy az Amstgericht, Strafkammer és a különbíróság oly ítéleteit (büntető parancsait és egyéb határozatait), amelyek a jognak az alapul szolgáló tényállásra való alkalmazásában elkövetett hiba miatt helytelenek, a jogerőre emelkedéstől számított egy éven belül semmisségi panasszal támadja meg a Reichgericht előtt, amely vagy maga érdemben dönt, vagy az ügyet új elbírálás végett az elsőfokon eljárt, esetleg más alsóbírósághoz utasítja.