Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - Hozzászólás a Magyar Magánjogi Törvénytervezet 1789. szakaszához

306 Hozzászólás a Magyar Magánjogi Törvénytervezet 1789. szakaszához. Irta: Dr. Habermann György kir. járásbíró. A magyar magánjogi törvénytervezet 1789. §-a szerint „ha ivadék nincs, a házastárs a törvényes örökös". A magánjogi törvénytervezet eme rendelkezése a femmálló jogállapotot fedi, kivévén a jászkun statútum érvényességi területét, amelyre nézve a tervezet vonatkozó rendelkezése az országos jognak megfelelő változást hozna. A hitvestámi öröklésnek ez a törvényi szabályozása lényegében tehát a jelenlegi jog törvényi megerősítését jelentené, ami egyértelmű annaik végleges, de legalább is hosszú időre lerögzítésével és így talán nem lehet érdektelen a törvénytervezet eme rendelkezéséhez való hozzászólás abból a szempontból, hogy a rögzítés ebben a formában kivánatos-e és megfelel-e az e kérdésben törvényi rendezés hiányában esetleg várható és a jelek szerint bekövetkezendő jogfejlődésnek, másrészt pedig hogy a jelenlegi jogi szabályozás fedi-e még ebben a kérdésben a társadnlom jogérzetét, vagy ha úgy teltszik igazságosságérzetét és nem célszerü-e e rendelkezésnek a várható jogfejlődés irányában való kiegészítése. Kétségtelen tény, hogy a törvénytervezet felhívott szakasza, mint már fentebb említettem, a mai joggal egyezően szabályozza a hitvestársi öröklést, melyre vonatkozó legrégibb jogforrásunk a Hármaskönyv I. R. 98 címe, mely szerint: ,,a gyermekek és végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt férjnek összes ingó javai, bármineműek is legyenek és akárhogy is nevezzük azokat, a feleségre háramlanak". Ugyanezt a szabályt mondja ki a hármaskönyv III. R. 29 cim és I. R. 102 címe is lényegében mindem egyéb valgyon tekintetében, azonban csalkis a feleség javára; ekkor tehát még a hitvestársi öröklés nem nyugodott kölcsönösségen, — e szabály alól kivételt a hármasikönyv I. R. 48 címe alapján csak a feleségnek és férjnek együttesen adományozott fekvő javak iképeztek, amelyekre nézve a kölcsönösség fennállott. Figyelemreméltó és lényeges változást hoz e tekintetben, — nyilván a közfelfogás jogi érzékét sértő állapot megváltoztatására irányuló közóhajnak engedve, — az 1687 :XI. t.-c, amely már a gyermekek és végrendelet nélkül elhalt férj és feleség között a zálogos javakban s ingóságokbaín egymás irányában való kölcsönös és viszonosan megtartandó öröklést állapít meg, — és pedig a következő igen érdékes indokolással: ,,a házasfelek között az igazsággal összeférőnek s egyezőnek nem látszik az is, hogy t. i. amidőn a férj örökösök és végrendelet nélkül költözik el e világból, az összes fekvő jószágai, melyeket zálogjog címén szerzett és nyert, valamint a Hk. első rész 98, 99 és 102 címeinek erejénél fogva, bárminemű és fajú ingóságai az ő túlélő feleségére háramlanak: ellenben ha a feleség tér gyermekek és