Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A német büntetőjogalkotás a háború alatt

303 sított vagy ha a cselekmény a közvéleményben nagy izgalmat keltett. Jellegzetes a gondolat emberölés büntetésének meghatározása: az eddigi felső határ (3 év) mellőzésével fogházbüntetés korlátozás nélkül kiszabható. A gondatlan testi sértés büntetésmaximuma (2 év helyett) 3 évi fogház. Érdekes — és igen célravezető — a gázolás után menekülő gépkocsivezető vagy a baleset előidézésében egyébként részes más személy büntetése. Eddig csak a gépkocsivezetőt érte büntetés, ha igazoltatása elől elmenekült, most azonban hasonló büntetés éri azt a lófogatú kocsivezetőt, kerékpárost vagy akár gyalogjárót is, aki a baleset előidézésében valamikép bűnös, azonban nevének és lakcímének bemondása elől, vagy akár esetleg igazoltatása után, azonban az alkoholfogyasztás megállapítását célzó vérpróba vagy a járómű állapotának megvizsgálása elől elmenekül. Az eddigi utólagos mentesség (ha a balesetet követő napon önként jelentkezett a rendőrségen) megszűnt. A rendelet végül súlyosbítja a büntetési tételeket: két évig terjedhető fogház, elzárás (Haft) vagy 10.000 birodalmi márkáig terjedhető pénzbüntetés szabható ki — akár cumulative is —, különösen súlyos esetekben a fogházbüntetés nem szállhat hat hónap alá, de kiszabható fegyházbüntetés is. * Az alaki büntetőjog terén korábban, különösen az 1939. szeptember 16-i törvény és az ezt végrehajtó 1939. szeptember 17-i rendelet tartalmazott jelentős eljárásjogi rendelkezéseket (2. art.: a jogerős ítéletekkel szemben a Reichsgericht főállamügyésze által használható rendkívüli jogorvoslatról); az időközben történt új szabályozásra tekintettel azonban ezzel később foglalkozunk (az 1940. február 21-i rendelet). Az 1939. október 4-i rendelet szerint az államügyészség a tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúval szemben a felnőttkorúak bírósága előtt tehet indítványt — amely esetben a fiatalkorúval szemben minden büntetés és biztonsági vagy javító intézkedés alkalmazható, ami csak a felnőttkorú vádlottakkal szemben rendelkezésére áll —, ha a fiatalkorú erkölcsi és értelmi fejlettség tekintetében oly fokot ért el, mintha tizennyolcadik életévét betöltötte volna, vagy ezt az elbánást a bűncselekmény elkövetésénél tanúsított különösen elvetemült bűntettesi lelkület vagy a nép védelmének szempontja szükségessé teszi. A rehabilitácionalis eljárás gondolata szempontjából igen jelentős az 1939. november 17-i rendelet, amely a bűnügyi nyilvántartásból való törlésre vonatkozó 1920. április 9-i rendelet kiegészítéseként az I. art. 2. pontjában úgy rendelkezik, hogy az előző büntetésre vonatkozó bejegyzés törlése után az illető mindennemű felvilágosítást megtagadhat az illető bűncselekmény és büntetése tekintetében, és büntetlen előéletűnek mondhatja magát. Az ezzel ellenkező közlési kötelezettség beálltához a bírósá-