Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A német büntetőjogalkotás a háború alatt

299 egészen általános igazságosságérzetei kielégítő bíráskodást kíván biztosítani. A büntetőbíráskodás terén most a népkártévő-rendelet 4. §-a kapcsán emelkedik különös jelentőségre, mert a rendelet 4. §-a értelmében a háborúból folyó körülmények kihasználását tanúsító bármeh] bűncselekmény fegyházzal, illetve halállal büntethető, ha ezt az egészséges népi érzület megköveteli. Feltűnő a büntetési tételek egészen tág meghatározása: a jogszabályok egész sora határoz meg ,,tizenöt évig terjedhető vagy életfogytiglani fegyházbüntetést". E tekintetben az is figyelemre méltó, hogy a német büntetőjog szerint — börtönbüntetés hiányában — fegyház két évnél rövidebb tartamban is kiszabható (ez az Amtsgericht hatásköre). A nemzetiszocializmusnak a kísérlet és részesség elvi értékelésére vonatkozó felfogása jut kifejezésre az erőszakos bűntettesekről szóló 1939. december 5-i rendelet 4. §-ában, amely szerint ,,valamely bűntett vagy vétség büntetendővé nyilvánított kísérlete vagy az abban való részesség általában azzal a büntetéssel büntethető, ami a befejezett cselekményre van előírva." Ez a rendelkezés annak az elvi állásfoglalásnak az eredménye* hogy nem a bűncselekmény által előidézett jogsértő helyzet, hanem a bűncselekmény elkövetésére ösztönző bűnözői lelkület a bűnvádi eljárás tárgya, ennek szempontjából pedig közömbös a bűncselekményi eredmény teljessége vagy részlegessége, vagyis, hogy a tettes cselekményét befejezhette-e, vagy pedig — rajta kívül álló okokból — nem. Ugyané rendelet 5. §-a hasonló elvi jelentőségű rendelkezést tartalmaz: „A rendelet azokra a bűncselekményekre is alkalmazandó, amelyeket életbelépte előtt követtek el". A büntető jogszabálynak az ily rendelkezés által biztosított ú. n. „visszaható erőt" először az 1933. március 29-i törvény vezette be a nemzetiszocializmus jogrendszerébe, amidőn úgy rendelkezett, hogy a nép és állam védelméről szóló 1933. február 28-i birodalmi elnöki rendelet 5. §-a — amely többek között a gyujtogatást az addigi életfogytiglani fegyház helyett halállal rendelte büntetni — alkalmazandó azokra a cselekményre is, amelyeket 1933. január 3l-e és a rendelet kelte — 1933. február 28. — között követtek el. A német Reichstag-épületnek 1933. február 27-én Marius van der Lubbe által történt felgyujtásával kapcsolatos ez a rendelkezés — amelynek alapján van der Lubbe halálra is ítéltetett — annak idején nagy feltűnést keltett. Azonban nem tekinthető csak kivételes rendelkezésnek, mert a nemzeti szocialista büntetőjog azon elvi állásfoglalásának eredménye, hogy a bűntettes cselekményének éppen bizonyos időpontban való elkövetésével nem szerez ,,jogot" arra, hogy cselekménye éppen ezen időpont — esetleg enyhe — büntetési tételei alapulvételével bíráltassék el. (A rendelkezés jelentőségét mindenesetre lecsökkenti az 1939. december 28-i rendelet szabálya, amely szerint a visszaható erő alkalmazásától az 1939. szeptember l-e előtt el-