Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jog és a méltányosság

288 lismus megnyilvánulását szembe állítja az angolok nyers igazságosságával (holott mint láttuk éppen Anglia alkotott egy külön méltányossági bíróságot!) Ugyancsak ellenese a méltányosságnak Hegel, aki szerint a méltányosságnak nincs helye a jogban, mert erkölcsi és más szempontokat juttat érvényre s hiányziik alóla a formai jog objektív talaja. Az újabb német jogi írók (Dernburg, Kohler) által tárgyalt Treu und Glauben, a jóhiszeműség és tisztesség rokon fogalmak í\ méltányossággal, mert annak zsinórmértékül vételét jelentik, amit az illető jogviszonyban a becsületesen és igazságosan gondolkodó emberek erkölcsi felfogása szerint a felektől várni lehet, vagy amit minden méltányos és igazságosan gondolkodó ember tisztességérzete (Anstandsgefühl) megkíván. Stammler szerint a Treu und Glauben értelmében a helyes jog az, amit a szociális ideál az egyes esetre nézve követel, vagyis a méltányosság. Hogy áll ezek után a kérdés a magyar jogban? IV. A magyar jog történetében nem találjuk meg a jognak és méltányosságnak sem a római és angol jog szerinti kettős életét, sem annak scholastikus magyarázgatásait. Szent István (Dekrétumai I. könyv 5. fejeztében) óva inti fiát a bíráskodástól, (Time esse iudex) mert félti attól a királyi tekintélyt, ezért tanácsolja: ,,az alábbra való ügyeket bocsásd inkább a bírákhoz." ,,Ha azonban a Te méltóságodhoz illendő . dologban adatik ítélned: ítélj békességes tűréssel, szánakodással, irgalom szerint, hogy legyen dicséret és tisztesség a Te koronádnak." Verbőczy szerint (Bevezetés 14. Cím) ,,a bíró ne legyen se túlságosan szigorú, se túlságosan kegyelmes, hanem igazságos az ítélethozásban. Mert minden bíráskodásban össze van kötve az irgalom és az erő, vagyis az igazság és ezek egyesülésében áll a méltányosság", ,,Ahol az igazság túlhagyja mértékét, kegyetlenség vétkét szüli; a szerfölött való kegyelmesség pedig a rend felbomlását okozza." Deák Ferenc a K* K. és R. R.-nek 1834. április 7-én tartott országos ülésében ezeket mondta: „A mi a törvények magyarázását illeti: a betű szerinti szoros magyarázás helyesen csak ott gyakorolható, ahol a törvények általában igen világosak. Hazánk törvényei között pedig felette sok van, melynek szoros betű szerinti alkalmazása fonák következtetéseket szülne." . . . ,,Azt megkívánom, hogy a törvények valóságos értelme mindenkor megtartassék és megszűnjön a főméltóságú hétszemélyes táblának azon arrogált hatalma, hogy a törvény elmellőzésével;, sőt gyakran ellenére is aequitas palástja alatt hozhasson ítéletet; mert jól elrendelt statusban a törvény az alapja minden ítéletnek s a törvény ellen aequitast emlegetni annyi, mint a törvényeket egyenes igazságtalansággal vádolni. Sőt a törvényhozás jussának is egyenes kijátszása volna, ha a kormány által kinevezett ítélő-