Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 15. szám - A jog és a méltányosság
289 széknek hatalma 'volna aequitas neve alatt a törvények rendel kezését is megváltoztatni, vagy eltörölni." Ezzel a kérdéssel foglalkozik Szászy Béla „Korunk jogfejlődésének irányát jelző eszmék és törekvések,, című, a jogászegyletben 1930. november 9. napján tartott előadásában. Azt mondja: A jelen kort jellemző egyik nevezetesebb jogi törekvés: a szabad jog és szabad jogszolgáltatás gondolata, az ú. n. szabad jogmozgalom, melyet Cn Flavius álnéven egy német író 'vetett föl. Ennek a Freirechtsbewegungnak álláspontja szerint a bírónak felhatalmazást kell adni arra, hogy minden egyes jogesetet a törvénytől többé-kevésbbé függetlenül bírálhasson el, mintegy minden egyes jogesetre külön megfelelő szabályt alkosson s egyéniségét, egyéni felfogását vihesse be a jogesetek elbírálásába. Bár mindnyájan távol állunk attól, — mondja Szászy — hogy a törvény betű szerinti, szolgai alkalmazásában keressük a helyes igazságszolgáltatás alapjait s mindnyájan kívánatosnak tartjuk, hogy a bírónak joga legyen a törvényben megvalósítani kívánt valódi közakaratot kutatni és azt bizonyos szabadabb magyarázat útján a törvénynek gyakran nem szabatos szavaival szemben érvényre emelni, annyira mégsem lehet elmenni, amennyire az ú. n. szabad jogszolgáltatás gondolatának hívei elmentek, hogy t. i. a bírónak joga legyen egy-egy érvényben levő törvénynek világos és határozott rendelkezésével is szembehelyezkedni. Szászy szerint a római praetor és a kevés számú legfőbb angol bíró szükségből megtehette ezt, de a modern kontinentális államoknak ezer- és ezer személlyel betöltött igazságszolgáltatási aparátusára nézve ez lehetetlen már a perorvoslatok szempontjából is, melyek az alsó bírói mérték azonosságán alapszanak. A jog — fejezi be ezt a gondolatmenetet Szászy — nem a bíró tulajdona, hanem közjó, melynek legfőbb értéke az, hogy a jogkereső közönség milliónyi ügyeiben meg legyen a döntéseknek szilárd és biztos alapja. Ugyanilyen álláspontjának adott kifejezést székesfehérvári közgyűlésünkön 1938-ban tartott beszédében nagytudományú elnökünk Vladár Gábor, mikor azt mondta, ,,amilyen veszedelmes az egyik 'véglet, amely a tételes jogot csakis a íogika eszközeivel önmagából kiegészíthető s külön életet élő zárt világnak, a jogalkalmazást pedig puszta logikai syllogismusnak tekinti, éppen olyan veszedelmes a másik véglet is, amely a tételes jogszabályok helyébe valami titokzatos" gesundes Voiksempfinden-t, a jogszabályhoz kötöttség helyébe az ú. n. szabadiskola álláspontját helyezné. Szladits Károly szerint a méltányosság a közvetett jogrendezésnek egyik főbb zsinórmértéke, az érdek összeütközések kiegyenlítésének egyénesítő módszere, maga az egyenesítő igazságosság. A jogszabály ugyanis az alája tartozó esetek számtalan változatát többnyire csak valamely általános, értelmezésre szoruló keretfogalommal tudja kifejezni, (ilyen értelemben csak-