Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jog és a méltányosság

287 akkor az utóbbi tekintendő méltányosnak, [when a legal rule or remedy is capable of two interpretations or applications, one literal or restrictive and the other liberal (that is: calculated to make the rule or remedy operate fairly and to extend its beneí'it to as many cases as possible) the later is called the equitable construction or application"] mutatja, hogy Angliában is az equity csak jogszabály magyarázati módszer s így lényegesen különbözik attól az equitytól, mely a XIII. századtól 1873-ig kifejlődött s mistikus specialitása volt az angol jogrendszernek. Találóan mondja dr. vitéz Csiky János ,,az equity mithosa" című tanulmányában (1938.), hogy az equity ma semmiben sem különbözik az angol magánjog egyéb részétől, vagy a világ bármely magánjogától. Mégis nagy érdeme e két jogrendszernek, hogy a méltányosság fogalmának kifejlesztéséhez vezetett. Ezen történeti fejlődés megvilágításában tehetjük most már könnyebb vizsgálat tárgyává a méltányosság tulajdonképeni fogalmát és viszonyát a joghoz és törvényhez. III. Mi tehát tulajdonképen a méltányosság? A? római jogban, mint láttuk: a jót, a becsületest, a honestast, a jóhiszemet, a törvény -valódi akaratát és szellemét, az egyéniesítést jelentette a jogszabály alkalmazásában. Ezek szerint az aequitas: a jogrendszer alapeszméje mint törvény értelmezési élv (Kiss Géza); a méltányosság az a mérték, melyhez a jogtételeket mérik, s amelylyel megbírálják. (Vécsey.) Az angol jogban alig találunk rá kielégítő definitiot. Kedvesen naiv ez: equity is equity, Byrnes szerint (Law Dictionary) a méltányosság eredeti értelme szerint fair-séget, vagyis oly magatartást jelent, melyet egy személy vagy osztály véleménye szerint mindenkinek tanúsítani kellene. A görög bölcselők közüli Aristoteles szerint a méltányosság az igazságosságnak a speciális esetre formált mértéke. Plátó szerint a méltányosság mértéktartást jelent a szerződéseknél, a jogigények és előnyök érvényesítésénél, a méltányosság a lélek kiegyenlítő igazságossága. A német bölcselők a méltányosság fogalma és jogosultsága kérdésében két iskolára oszlanak. Az egyiknek feje: Kant, aki szerint a méltányosság a kényszer nélküli jogot jelenti. Minthogy azonban a jognak éppen a kikényszeríthetőség a főismérve, Kant definíciója homályos és bizonytalan. Nem is látja tisztán, miként lehet a méltányosságot kellően érvényesíteni. Fél a summum ius summa injuriától, de attól is, hogy a bíró a törvénytől felszabadultan szolgáltasson jogot. Végeredményben az erkölcs birodalmába és a lelkiismeret bírósága elé tartozónak jelenti ki a méltányossági szempontok érvényesítését. Windscheid, Herbart, Nietzsche, Ihering, Schmölder és Gillis sorozhatok ehhez az iskolához. A másik iskola feje Schoppenhauer, aki a méltányosságot az igazságosság ellenségének tartja s mint a német sentimenta-