Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

264 lása, amelyeknek valamely cselekmény elbírálása szempontjából súly és jelentőség tulajdonítható, a vádhatóságnak feladata. Igen kényes és nagy körültekintést igénylő feladat ez, mert a tényleírásban kizárólag csak tényekről lévén szó, — egyrészt kerülnie kell azoknak a kifejezéseknek használatát, amelyeknek speciális jogi értelmük van, illetve ilyenre tettek szert azáltal, hogy az absztrakt tényálladék fogalmának törvényi meghatározása alkalmával, mint tényálladéki elem, jogi tartalmat kaptak. Másrészt pedig nem szabad szem elől tévesztenie azt sem, hogy az esemény leírása valamely büntetendő cselekmény megállapíthatása végett történik, a bűncselekmény pedig részben ontologikus, azaz a tények világába tartozó, részben pedig axiologikus, vagyis értékelés alá eső fogalom. Ezeknek a különböző heterogén szempontoknak figyelembevétele mellett szerkesztett tény leírásban meghatározott eseményt, eseménysorozatot és annak eredményét veszi aztán alapul a bíróság, miután a tárgyalás folyamán összehordott és bizonyított tényekből összeállította az általa valónak elfogadott s minden jogi vonatkozástól és értékeléstől egyenlőre még mentesített eseményt, esemény-sorozatot, beleértve annak eredményét is (tényállás). A vádbeli tényleírásban előadott és az ítéleti tényleírásban megállapított eseménynek, esemény-sorozatnak összehasonlítása, egybevetése után megállapítja azután, hogy a két tényleírás ugyanarra az eseményre, eseménysorozatra és eredményre vonatkozik-e vagy sem. így érkezik el a tettazonosság kérdéséhez.31 A tett fogalmának a már kifejtett értelmezése mellett vizsgálva most már a tettazonosság kérdését, helyesen emeli ki Hciler32: ,,a tettazonosság problémája — éppen úgy, mint a tettfogalom meghatározásának kérdése nem a büntetőtörvénykezési jog, sőt egyáltalán nem is a perjog, vagy általában a jog területére korlátozódó probléma", hanem olyan kérdés, amely a mindennapi életben is felmerülhet. A tettazonosság kérdése mindig felbukkan, ha két személy egymással valamely eseményről beszélget és vitássá válik közöttük, hogy ugyanarról a megtörtént, vagy képzelt, — avagy két különböző eseményről beszélnek-e vagy sem. Ugyanez a kérdés merül fel akkor is, ha — Mecsér33 példáját véve — két fényképész egyidőben, de két különböző helyről s különböző beállításban ugyanazt a dolgot, vagy ugyan31 Megjegyezzük, hogy az írók a tettazonossággal kapcsolatban lúlnyomórészt csak a vádbeli és az ítéleti tényleírásról tesznek említési, pedig a Bp. 106. és 387. §-ai alapján kétségtelen, hogy a lettazonosságnak a vád indítvány és a vizsgálatot elrendelő végzés közt — továbbá a perorvoslati szakban is, helyesebben az egész eljárás folyamán meg kell lennie. Egyszerűség kedvéért azonban mi is csak a vád és az ítélet tényleírásáról beszélünk, de azt az egész eljárásra értjük. 32 Heller E.: i. m. 33 Mecsér J.: i. m.