Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

263 indok nélküli megszükítés helyett mi a közönséges tett-fogalom legáltalánosabb értelmezéséből fogunk kiindulni. A probléma megoldásához helyes úton indul el Birckel26, aki a konkrét tettet eseménynek tekinti s aki szerint tettazonosság akkor forog fenn, ha az eljárás során mindvégig ugyanarról a történeti eseményről van szó. A tett fogalmának meghatározásánál tehát ha nem akarunk módszertani hibát elkövetni, nekünk is abból kell kiindulnunk, amiből Birckel s amit Heller27 éles logikai rendszerezéssel továbbfejlesztett és végig következtetett. Nem szabad a tett fogalmát sem a büntetendő cselekmények körére szorítottan, sem pedig a bűncselekmények testére szabottan meghatároznunk, hanem meg kell maradnunk annak legáltalánosabb, mindent felölelő nyelvtani és logikai értelmezése mellett. Ilyen értelmezés mellett „tett" helyett .,esemény"-t mondhatunk, amely fogalom felölel minden öntudatos vagy öntudat lan emberi magatartást, cselekvést, vagy attól való akart vagy nem akart tartózkodást, aktív vagy passzív tevékenységet, valamint annak eredményét, — sőt továbbmenve ebben az absztrakcióban — tettnek tekinthető az emberi magatartástól független minden oly esemény is, amely valamilyen állapot létesülésével —keletkezésével, változásával, vagy megszűnésével — jár. Az a körülmény, hogy a ,,tett" fogalmának legáltalánosabb értelmezését magábanfoglaló ,,esemény" a jog — közelebbről az anyagi büntetőjog vagy a büntetőtörvénykezési jog — területére is kiható relevanciával bírjon, egyáltalán nem lényeges az általános fogalommeghatározás szempontjából. Sőt továbbmenve: tettnek kell tekintenünk a valóságban soha meg nem történt, képzeletszülte fiktív eseményeket is, amire nyomatékosabban Liu28 hívta fel a figyelmet. Ezeket a fiktív eseményeket sem szabad kirekesztenünk az általános fogalommeghatározás köréből, mert fel lévén ruházva ugyanazokkal az attribútumokkal, mint a valóságos események, éppenúgy tárgyai lehetnek a büntetőeljárásnak, mint amazok. Mannheim29 az egész kérdésben csak terminológiai problémát lát s megjegyzi, hogy eddig is mindig számoltak a fiktív események fogalmával. Az in abstracto legáltalánosabban értelmezett eseményből, vagy eseménysorozatból azoknak a konkrét tényelemeknek kiválogatása és a vádindítvány30 tényleírásában való összefogla26 Birckel P.: Die Identitát der Tat im Strafrecht (1906.). 27 Heller: i. m. 28 Liu Keetsin: Der Begriff der Identitát der Tat im geltenden deutschen Strafprozessrecht (1927.). 29 Mannheim H.: Liu Keetsin (1929.). 30 Vádindítvány alatt a vádhatóság végindítványát érijük, amely tehát magában foglalja a vádiratot, a szorosabb értelemben vett vádindítványt, valamint azoknak esetleges kiegészítését és módosítását is.