Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 11. szám - Angyal Pál: Pénzhamisitás, hamis tanuzás és hamis eskü. Hamis vád [Könyvismertetés]

235 Dr. Magyary Géza: Magyar polgári perjog. Kiegészítette és átdolgozta: Nizsalovszky Endre. Magyary Géza nagy perjogi munkájának jelentőségét semmi sem juttathatja jobban kifejezésre, mint az átdolgozó Nizsalovszky Endrének a most megjelent harmadik kiadás előszavában tett az a tárgyilagos megállapítása, hogy ez a mű az első megjelenése óta nemcsak a legkiválóbb, hanem az egyetlen mű maradt a magyar tudományos irodalomban, amely a Pp. megalkotásával gyökeresen átalakult perjogunkat tudományos rendszerességgel részleteiben is feldogozta. Az, hogy a Magyary könyve ekként társtalanul marad jogi irodalmunkban, a mű jelentőségének oka is, de okozata is. Oka, mert a mű elterjedéséhez és hatásának általánossá válásához belső értékének felismerésén és méltatásán kívül kétségtelenül hozzájárult az is, hogy nem egy olyan, vele versengő munka, amelyet a magyar perjog intézményeivel tudományos rendszerességgel foglalkozni vágyó jogász ugyanúgy használhatott volna, mint ezt a könyvet. De okozata is, mert a magyar perjogi irodalomnak többi munkását legalább részben bizonyosan az tartotta vissza hasonló rendszeres tudományos mű megírásától, hogy Magyary könyve az etekintetben támasztható minden igényt teljesen kielégített. Nemcsak a megszokás és kegyelet, hanem a mű belső értékének helyes felismerése magyarázza, hogy a magyar jogászközönség akkor sem akart lemondani Magyary művének a használatáról, amikor az irott jognak azóta bekövetkezett sokirányú és részben mélyreható változása, a bírói gyakorlat tovább fejlődése és a jogirodalomnak számottevő új munkákkal gazdagodása folytán már nem lehetett alkalmas arra, hogy a mai magyar perjognak tudományos feldolgozást igénylő anyagáról hű és teljes képet adjon. Ezért nagy örömmel fogadta a polgári perjoggal bármilyen minőségben foglalkozó minden magyar jogász a mű új kiadását, amely mű rendszerének vagy beosztásának lényeges változtatása nélkül felöleli és feldolgozza az újabb jogalkotás, joggyakorlat és jogirodalom egész anyagát, úgy, hogy az élő magyar perjogról ugyanolyan teljes és hű képet ad, mint annak idején a Magyary életében megjelent két korábbi kiadás. A mű kiegészítését és átdolgozását végző Nizsalovszky Endre szép, de nehéz feladatot vállalt. Ezt a feladatot ő Magyary művéhez és a mű nagynevű szerzőjéhez, de a saját, számos értékes munkájával jól megalapozott írói hírnevéhez is méltóan oldotta meg. Az új joganyagot ugyanazzal a teljességgel és tudományos alapossággal, ugyanazzal az összefoglaló és elemző erővel dolgozt fel, amely a munkának Magyarytól származó nagyobb részét közismerten jellemzi, úgy hogy a munka ebben a tekintetben is harmonikus egész. Az átdolgozó saját tudományos felfogása a műben annyiban jutott érvényre, amennyiben erre az új joganyag feldolgozása