Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám - A szabadság fogalma a magyar köztudatban

54 emlékszem arra is, hogy a szomorú emlékezetű u. n. októberi forradalom is a nemzet sírját ásó romboló törekvéseit a szabadság jelszavába igyekezett burkolni. Hogy is állunk tehát azzal a szabadsággal? Mi annak a valódi értelme, jelentősége, tartalma? A szabadság a maga természetes emberi mivolta szerint jelenti azt a lehetőséget, hogy az ember a maga életcélját, életmódját, életformáját saját felfogása, akarata, érzülete szerint határoz hassa meg és erőit, tehetségét háborítatlanul kifejthesse. Ez az egyéni szabadság. Minthogy azonban az egyéni szabadságkörök egymásba ütköznek s egymást megsemmisítéssel fenyegethet ük, minthogy továbbá az ember a maga magasabb rendű emberi mivoltát, eszméjét, felfogását a jóról, szépről, helyesről és igazságosról csak nagyobb összességekben, közületekben, állami, nemzeti közösségekben tudja megvalósítani és teljesedésre vinni, életét ezekbe a nagy közösségekbe ágyazza bele, ami szükségképen együttjár egyéni szabadságánajk a (közösség érdekében való korlátozásával. Egyúttal azonban szabadságérzete a közösség felé új irányt és új tartalmat nyer: egyrészt a törekvést arra, hogy a közösség éleiének irányításában saját akaratával is résztvehessen, másrészt a törekvést arra. hogy az így megteremtett közösség ne függjön más. hasonló közületektől; hanem saját erejével tudjon érvényt szerezni saját életszemléletének és akaratának. Ha ez a törekvés megvalósul, az egyéni szabadság (kiegészül és teljesebbé válik a közszídmdsággal vagy politikai szabadsággal, amely tehát ismét két vonatkozásban jelentkezik: egyrészt befelé, a közösség belső életében, másrészt kifelé, más (közösségekkel szemben. Ebből mindeneikelőtt az látszik, hogy a szabadság nem valami puszta negatívum, nem csupán [korlátoktól, akadályoktól való mentesség, hanem hatalom, uralom, akarat, erő. Látszik másrészt az is. hogy a közszabadság egyrészt kárpótolja az egyest egyéni szabadságának szükségszerű korlátozásáért, másrészt a l:özszabadság és egyéni szabadság bizonyos kölcsönhatással van i gy másra minthogy a Iközösség erejének minden gyarapodása az egyéni szabadságnak is javára válik, abban a magasabbrendű értelemben, hogy DZ egyest emberi mivoltának magasabbrendü és teljesebb kifejtésére képesíti. Nálunk azonban a közfelfogásban valamitképen a szabadság fogalmának inkább csak a negatív oldala, a korlátoktól való mentesség van előtérben, a közszabadság és egyéni szabadság kölcsönösségének és (kölcsönhatásának valódi természete nem él elég világosan a köztudatban s a szabadság fogalmának inkább az individuális vonatkozásain van a hangsúly. Közfelfogásunknak ilyenné alaikulásában talán része van annak a ténynek, hogy a nemzet évszázadokon keresztül súlyos, véres és sokszor meddő küzdelmeket volt kénytelen folytatni a köz-