Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám - A szabadság fogalma a magyar köztudatban

55 szabadság teljességéért oly közhatalommal szemben, amelyet bi zonyos tokig magától idegennek érzett s kénytelen volt ezt a küz­delmet folytatni a IközSzabadságnak idegen közületek felé való irányulásában is, vagyis a nemzeti függetlenség érdélkében is. Már pedig ott. abol a közszabadság csonka, hiányos, olt közel­esö az a törekvés, amely az egyéni szabadságkörök tágításával iparkodik a közhatalommal .szemben ellensúlyt keresni; ott a természetes szabadságérzet könnyen szembefordul a közhatalom­mal, amelyben része nincs, amelyet nem érez a magáénak s amelynek egyetemes érdekű működését is szinte ellenséges nyo­másnak érzi; ezzel egyúttal elhomályosul a szabadság valódi, he­lyes fogalma, a súlypont áttolódik a szabadság negatív oldalára, a szabadság merőben a korlátoktól való mentességnek tűnik fel s a központi hatalom, a közhatalom minden gyengítése, szűkebb területre szorítása a szabadság javára szolgálónak látszik. Ezt a fejlődési folyamatot mutatja egyébként Európaszerte a XVII— XVIII. században az abszolút monarchiával szemben támadt visszahatásból kinőtt racionalista filozófia, amelynek elvei aztán a francia forradalmon keresztül a XIX. század liberális világné­zetének szabadságfogalmához vezettek. Bizonyára elég, ha itt ennek az iránynaik a legmarkánsabb képviselőjére; Rousseau-ra utalok. Nálunk az évszázados keserű küzdelmek különösen porha­nyóvá tették a talajt hasonló eszmék befogadására, Talán ez a magyarázata annak, hogy a XIX. század orthodox liberális vi­lágnézetének szabadságfogalma, amely pedig alapjában véve az ősi magyar nemzeti hagyományoktól s az erős nemzeti érzülettől idegen, nálunk oly gyors befogadásra talált s bár viszonyaink időközben gyökeresen megváltoztak, köztudatunkból máig sem tudott eltűnni. A XIX. század liberális világnézetének szabadságfogalmát nálunk báró Eötvös József fejtette ki legvilágosabban és mara­dandó hatással ..A XIX. század uralkodó eszméid-ben.1) Szerinte a szabadság fogalma tagadáson alapszik s ha annak birtokát legfőbb boldogság gyanánt bikinijük, a legkívánatosabbnak tű­nik fel szükségkép az az állapot, amelyben a szabadságot épen nem korlátozza az állam, mert nincs is áílam. Az egyes sohasem célnak, hanem mindig eszköznek tekinti az államot, amely által személyes célját elérni törekszik. Es az emberi létezés célját min­denképen (íz egyénben kell Ikeresnünk s az államnak, ha fönn akar állni, úgy kell rendezve lennie hogy az egyéni önzés szá­mításának megfeleljen, mert az állam oly lény. amelyet szeretni nem lehet. A politikai szabadság azonban, amelynél fogva az égvén az állam hatalmában részt vehet, nem nyújt biztosítékot aziránt hogy az állam természetes határait nem fogja az egyéni !) I. köt. II. fej. g) jegyzet, II. köt. 3. könyv XVII. fej., 6. könyv IX. fej. stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom