Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 2. szám
52 A bíró pedig nyugodtan figyel, gondosan vizsgálódik és azután pártatlan elhatározással a törvény alapján hirdeti ki a bírói parancsot. És nyugalmat teremt. A zajló, zavaros hullámot elülnek. Döntésének alá kell magát vetnie mindenkinek. Amikor kedves bírótársaim naponta teljesítitek kötelességeiteket, s előttetek álló embertársaitok felett ítélkeztek, ne feledjétek soha, azt az izgalmas várakozást, mellyel sorsdöntő rendelkezéseiteket várják azok, akiknek ügyeit intézitek s vigyétek bele a bíráskodásba nemcsak tudásotok egész tárházát, élettapasztalatotok nagy kincsét, hanem megértő teljes lelketeket és együtt érző meleg szívetéket is. Az igazságot kereső felek Bennetek a felettük álló ítélőbíró! szemlélik, — Ti azonban érezzétek magatokat mindig örömükben és bánatukban résztvevő embertársnak. Az igazi bíró érzi a reája nehezedő feladatnak a magasságokba nyúló méreteit, — de önmagában megalázkodva hajlik meg emberi gyarlóságának korlátai előtt. Teljes tudatában van a szorgos tanulással és kitartó munkával elsajátított szaktudásnak, — de viszont tisztán látja a még meg nem szerzett sok-sok ismeretnek mérhetetlen -voltát is. Az igazi bíró megértéssel, méltányossággal, ha kell eréllyel, határozottsággal és szigorral hirdeti ítéleteit, — bensőjében azonban mindig aggódva száll le a lelkiismeret mélységeibe, s számot vet magával megfelel-e határozata az absolut jogi és erkölcsi igazságnak. A fórumon pozíciójának magasságából rendelkezik, parancsol, bírál, jogokat oszt, megbocsájt és büntet, — azonban bensőjében érzi, hogy helyét a gondviselés jelölte ki, hogy feltétlenül a jogkereső közönség szolgálatában, annak érdekében kell működnie és hogy tevékenységi körében nemzetének egyszerű és igénytelen szolgája. És az igazi magyar bíró lelkiismerete és a törvény alapján teljes függetlenség mellett hozza ítéleteit, — de görcsösen ragaszkodik a megszentelt magyar földhöz, ehhez a vérrel áztatott drága magyar hazához, amelynek talajába van beágyazva létének minden életet nyújtó gyökere, — s amelyen kívül a nagy viláigon igazán nincsen számára hely. Minden lépésével, gondolatával és forró vágyával arra törekszik tehát, hogy sokat szenvedett nemzete egyetemes céljainak hasznára legyen. Én tudom és érzem, hogy a budapesti kir. ítélőtábla minden egyes tagja nemcsak hivatásának teljes magaslatán áll, hanem feladatát úgy tölti be, hogy ez a tökéletes kötelességteljesítés mintaképét mutatja, s működése kimeríti a kötelesség magassabb szempontból formált fogalmát, mert nemcsak a hivatásával járó és kikényszeríthető feladatokat teljesíti, hanem lelkében mélyreható erkölcsi kötelmeket is érez és a szorosain vetit teendőkön felül lendülettel és lelkesedéssel teszi meg a köz érdekében mind-