Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám

46 tételezi fel, hogy a jogviszonyban álló felek, vagy ezek közül az, akire kötelesség-teljesítés hárul, kötelezettségét csak azért telje­síti, mert számol azzal, hogy ellenkező esetben a közösség erő­hatalommal fogja erre kényszeríteni. — A kikényszeríthetőség tényleg lényeges alkateleme a jognak. Ebből azonban nem lehet szükségszerű következtetést vonni arra, hogy a jogalanyok jog­szerű magatartása abból a számvetésből ered, hogy ha önként nem, akkor majd kényszerből kell ilyen vagy olyan magatartást tanusítaniok. Nem! Ez a kivételes eset. A jogalanyok jogszerű magatartása az esetek túlnyomó tömegében független ettől. Egy érzékenyebb mérlegelésnek az eredménye: az erkölcsi mérlegelésé. Jogi magatartásunk normatívuma az erkölcs és csak kivétel­képpen a kikényszeríthetőség. Nagyon valószínű, hogy a jog­államban való élés fejlődési eredménye az, hogy a jog érvénye­sülése: a kikényszeríthetőség mellé az erkölcs előbb csak segítő­társul szegődött s uralmának a jog területén való átvétele részint a jogalanyok morális fejlődésének, részint pedig annak ered­ménye, hogy a jogi magunktartását meghatározó törvények mind nagyobb és nagyobb fokban itatódtak át erkölcsi tartalom­mal. A jogfejlődés alacsonyabb fokán a jog és az erkölcs nem voltak szükségszerűen azonos fogalmak, a jog uralkodott az erkölcsön, a jog telítettsége az erkölccsel csak részleges volt. Ez az arány a fejlődés során megváltozott. Igaz, hogy a telítettség foka még ma sem abszolút, de hogy az erkölcs uralkodik a jo­gon és nem megfordítva, azt ma már senki sem vonhatja két­ségbe. * Ezekbe a fejtegetésekbe azért bocsátkoztam, hogy belőlük kiindulva, jogi jelentőség szempontjából világítsam meg a most lezárt esztendőnek nagy történelmi eseményét: a Felvidéknek a Csonkaországhoz történt részleges visszacsatolását. Mint magya­rok kitártuk az esemény előtt örömteli szívünket, oltárt állítot­tunk benne s a hálaadás áldozatát mutattuk be rajta az Egek Urának, akinek különös kedvező kegyelme nélkül ez a csoda­számba menő esemény . ilyen váratlan gyorsasággal bizony be nem következett volna. Ezt a kedvező magyar sorsfordulatot ünnepelte minden magyar az ő szívében és megünnepelték, szinte vetélkedő kedvvel, a köz- és társadalmi élet szervezetei. Ez az esemény azonban nemcsak magyar ünnep volt, hanem ünnepe a világ minden oly halandójának, akinek lelkében ,,az isteni örök igazságban" való hit lángja a világháború okozta mérhetetlen erkölcsi rombolások közepette és azok után sem szűnt meg lobogni. Ünnepe volt ez a magyarokon kívül különö­sen a világ valamennyi jogászának. Mi magyarok ebben az ese­ményben elsősorban az anyatest sebeinek részbeni gyógyulását, testvéreinknek a magyar közösségbe való visszatérését s húsz ke­serves esztendő után az első nemzeti örömet köszöntöttük. A világ jogászai az igazságnak és a jognak a diadalát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom