Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 2. szám
47 Az államok közti vitás kérdések elintézése soha sem vezethet háborús viszályhoz akkor, ha az igényekkel fellépő állam igényeit, illetőleg a másik fél az ellene támasztott követeléssel szemben álláspontját, az erkölcsből levezetett jogra: az igazságra alapítja. Ennek a következtetésnek kiegészítéseként viszont azt is le kell szögeznünk, hogy a háború felidézésének vádja nélkül egy állam sem léphet fel olyan követelésekkel, illetőleg a támasztott követelésekkel szemben egy állam sem helyezkedhetik olyan álláspontra, amelynek elfoglalásához való jogát nem tudja erkölcsileg is megalapozni. Hogy milyen jogigény van erkölcsi alapra építve, azt az államoknak egymásközti viszonylatában az erkölcsről alkotott mindenkori uralkodó felfogása határozza meg. Ennek az uralkodó felfogásnak az egyetemes erkölcsi jóhoz való közeledése vagy attól való távolodása a fokmérője az államközi jog erkölcsi telítettségének és egyben a háborús veszély kisebb vagy nagyobb lehetőségének is. A Felvidék visszacsatolásának törvénybe iktatása ,,a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről" alkotott 1938:XXXIV. törvénycikkel történt meg. Ennek a törvénycikknek a bevezető szavai szerint ,,A magyar törvényhozás mélységes áhítattal ad hálát az isteni Gondviselésnek, hogy az elszakított Felvidék egy része húsz évi távollét, szenvedés és az idegen uralommal szemben kifejtett hősies ellenállás után visszatér a Mac/yar Szent Korona testébe . . ." A visszacsatolt területnek a törvényhozói hatalom gyakorlásába bevonása, illetőleg a visszacsatolt Felvidék polgárainak a törvényhozásban részvétele a Felvidék egyes volt szenátorainak, nemzetgyűlési, illetőleg tartománygyűlési képviselőinek részben a magyar országgyűlés képviselőházába meghívásával, részben pedig a felsőház tagjává kinevezésével nyert megoldást. A Felvidék visszatérése az államban újabb célok kitűzését, újabb feladatok megoldását tette szükségessé s a visszacsatolt Felvidék állampolgárainak a törvényhozásban részvétele a törvényhozói szerv működésének új színt kölcsönzött. Ezek a körülmények az állampolgárok összességének is fokozottabb figyelmét keltették fel — és méltán — az országgyűlés működése iránt. Ezért és a megoldásra váró feladatok fontossága folytán a törvényhozói hatalom alkotmányos gyakorlása — ha lehetséges — jelentőségében még növekedett. Alkotmányosnak pedig a törvényhozói hatalom gyakorlása csak akkor minősíthető, ha a képviseleti jellegű törvényhozói szerv a törvényhozói hatalom elhatározását maga végzi, vagyis a
