Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám

45 alkalmazáshoz szükséges képesítés megállapítása (8. §.); — és főkép kir. ítélő bírói és kir. ügyészi tisztségnek — habár csak átmenetileg is — miniszteri megbízás alapján való gyakorolhatása (27. §.). * Dr. Puky Endre, a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke. A világrend törvényei nemcsak fizikaiak, hanem egyenlő fontosságban erkölcsiek is. Ezek a törvények abszolütumok: mert tőlük eltérés nem lehetséges és mert nem lehetnek másmilyenek, mint ahogy meg vannak szabva: isteniek, örökérvényűek. Az említett két törvény közül örökérvényűeknek, megváltozhatatlanoknak általában csak a materiális világ törvényeit, a fizikai és mechanikai törvényeket szemlélik. Ezen a téren a kutató ember szerény szereppel beéri: megfigyeli a jelenségeket, igyekszik közöttük felfedezni az összefüggéseket, megtalálni azt az alapot, amelyre a jelenségek, a világ sokféleségei visszavezethetők, de eszébe sem jut a jelenségek közös alapjaként felismert törvényeknek a megváltoztatására törekedni. Ezzel szemben még nem lett általános annak felismerése, hogy az erkölcsi világrend törvényei is változhatatlanok. A legkülönbözőbb formában és tartalommal megjelenő, tekintélyes tömegeket magukkal ragadó szellemi törekvések bizonyítják, hogy az erkölcsi törvényeket nemcsak hogy nem ismerték még fel abszolutaknak, hanem még a megváltozhatatlanságukban, örök érvényükben való hit sem általános. Innen van az, hogy különösen azokon a tereken, amelyeknek az erkölccsel való kapcsolata nem közvetlen: a társadalmi mozgalmakban és politikai törekvésekben találkozunk az erkölcs örök törvényeiből le nem 'vezethető irányzatokkal, amelyek ideig-óráig élnek, aztán visszahullanak az erkölcsi világrend egyetemébe, örök bizonyságául annak, hogy az erkölcsi világrendnek is megvan ugyanaz a gravitációs törvénye, mint amelyet a materiális világrend ural. Az a következetesség és szigor, amely az anyagi világ törvényeinek legjellegzetesebb princípiuma, az erkölcsi világrendben is ugyanolyan kérlelhetetlenséggel érvényesül. Ez a kérlelhetetlen következetesség az alapja az erkölcsi világrendben való hitünk megingathatatlanságának. Az erkölcsnek, az általános jónak, leglényegesebb eleme az igazság; az igazság megtestesülése anyagi, gazdasági vonatkozásban a jog. A jog tartalma tehát az igazság, mint erkölcsi jó. A jog: forma, amelyben az erkölcs egyik lényeges eleme, az igazság objektiválódott. — A jog érvényesülésének szankciója a kikényszeríthetőség, — így tanítja ezt a jogtudomány — de ennél a megállapításnál nyilván azokra az esetekre gondol, amelyekben a jog érvényesülése bármilyen formában akadályba ütközik; vagy gondol legfeljebb azokra az esetekre, amelyekről azt