Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - Csábítás, Jegyszegés és a Jog. Irták és összeállították: dr. Ungár Margit és dr. Hajnal Henrik. 1939. 171 l. [Könyvismertetés]

379 Martonyi János: A közigazgatás jogszerűsége a mai államban, A Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadványa, 29. szám. Rudapest, 1939, 158 lap. A jogszerűség érvényesülése a közigazgatásban évszázados probléma — és mégis eldöntetlennek mondható. Maga a fogalom is változott az idők folyamán. így a közelmúltban nem azt értették alatta, éivényesül-e általában előírás, egységesség, szabály a közigazgatás ténykedéseiben, hanem azt vizsgálták és boncolták, vájjon a közigazgatás más, kívülálló testületek előírta szabályok szerint jár-e el. A jcgszerűség a közigazgatásban ezek szerint másszóval azt jelentette a legutóbbi időkig: aláveti-e magát a közigazgatás a törvényhozói és a bírói testület előírásainak. Ismerősek a körülmények, amelyek idevezettek. A király szolgáiból alakult közigazgatás a XVII—XVIII. század abszolutisztikus monarchiáiban gyors fejlődésnek indult. A fejlődés szüksége által szerzett helyzeti előnyét önkényre volt hajlandó kihasználni. A Montesquieu-i államelmélet e túlkapások ellen készült. A közigazgatás fejlődése azonban minden szabott keretet előbb-utóbb áttör. Az általa felállított államhatalmaknak a Montesquieu-i elmélet elképzelte egyensúlya is gyökeres változáson ment keresztül: a közigazgatás túlnőtt a számára kimért egyszerű végrehajtási tevékenységen, sőt túlnőtt a törvényhozói és a bírói hatalmakon is. A közigazgatás mai kétségklen túlsúlya két tényező összetevése. A közigazgatásra az emberiség általános fejlődése igen sok új feladatol rótt és a közigazgatás ennek megfelelően — részben önként, részben kényszerűségből — terjeszkedett is. Ezzel szemben a törvényhozás és a bíráskodás lényegében alig változott. A valóságban ennek folytán egyensúly-eltolódás jelentkezik, amit az elmélet csak igen lassan hajlandó elismerni és ahol lehet, még a régi helyzet szerint gondolkozik. Talán a Montesquieu-i államelmélet roppant tekintélye is akadály: még legnagyobb ellenzői is az ő tanaiból indulnak ki. Martonyi János gondosan felépített tanulmánya ennek a mostani átmeneti időnek problémáit vizsgálja. A kérdés annál érdekesebb, mert még éppen nem kialakult. Martonyi .Tános előre is bocsátja azt a véleményét, hogy ..századunk forradalmi jellegű mozgalmai — az egyedül Oroszországban uralomra jutott, míg másutt csak átmeneti sikereket felmutató és integrális formában sehol sem érvényesülő marxizmuson kívül — jogelméleti szempontból nem voltak oly mértékben előre megalapozva, mint a felvilágosodással és a francia forradalommal bevezetett XIX. századbeli fejlődés. Az új alkotmányjogi doktrínák legtöbbnvire csak a történelmi eseményekből, a gyakorlati élet jelenségeiből szűrődtek le." (22. old.) Martonyi János is Montesquieu-vel kezdi tanulmányát. Az államhatalmi ágak, az egyéni jogok értelmezését és a jogállam fogalmát