Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - Csábítás, Jegyszegés és a Jog. Irták és összeállították: dr. Ungár Margit és dr. Hajnal Henrik. 1939. 171 l. [Könyvismertetés]

376 jogrendszerünkbe — ez a felfogás talán helyes és célszerű, azonban nem tudom elnyomni a következő meggondolásokat: Kétségtelen biológiai valóság az, hogy a nő is nemi lény. Sőt! Cselekvésének jelentékenyen nagyobb hányada történik a nemiségének, ős-ösztöneinek hatása alatt, mint a férfié. A nemiség a nő lényét sokkal nagyobb mérvben tölti be, mint a férfiét.* A kérdést nem eléggé ismerők megtévesztésére igen alkalmas az a tény, hogy a szerelmi életben a nő szerepe és magatartása passzív, aminek ellenében a férfié aktív, sőt aggresszív. Ez a különbözőség már a him csirasejtnek a női petesejttel szembeni viselkedésében is megnyilatkozik. A férfi nemi sajátosságának megfelelő aktív fellépése egymagában még nem jelenti azt, hogy ő a csábító. Már most a házasságon kívüli közösüléssel szembeni női lelki diszpozíciót tekintve: a benső, psychebeli akaratfolyamat házasságon kívüli nemi közösüléssel, vagy a közösülést elhárító, megtagadó magatartással való lezáródásának alternatívája azon fordul meg és dől el, hogy vájjon a közösülés szempontjából nézve pozitív, tehát az arra irányuló akaratfolyamatot előmozdító motívumok vannak-e túlysúlyban a negatív motívumokkal, tehát az azt akadályozó gátlásokkal szemben, avagy pedig fordítva? Az akaratfolyamatot lezáró cselekvés az ellentétes motívumok erőviszonyának eredője. Ha a nemi közösüléssel, mint célképzettel a nemi ösztön, a nemi inger hatása folytán a kívánatosság oly erős érzése van asszociálva, hogy a/ a hátrányos következmények (a leleplezés szégyene, törvénytelen gyermek születése, stb.) nem kívánatos érzésekkel asszociált képzetét elnyomja, elhalaványítja, akkor a nő beleegyezik a közösülésbe. Ha viszont a hátrányos következmények képzetével asszociált kelletlenségi érzések az erősebbek és nagyobb számúak, úgy az akaratfolyamat a férfi elutasításával jár. Ezek a lelki folyamatok persze igen bonyolultak, sokféle okténvezőből álló, igen complex jelenségek. Az kétségtelen, hogy a házassági igéret (a függő v. szorult helyzet), mint motiváló képzetet előidéző tényező, ceteris paribus, igenis alkalmas arra, hogy az egyensúlyban lévő psychikai állapotot a közösülésbe való beleegyezés irányába billentse meg: az akaratelhatározást pozitív értelemben döntően determinálja. A bírói gyakorlatnak a fentebbi határozatok éles megvilágításában megjelenő az a felfogása, amely a csábítás alapján való kártérítési igényhez a nő részén a nemi ösztön, a nemi inger által keltett, a közösülés képzetével asszociált kívánatossági érzések, mint motiváló tényezők (,,érzéki túlfeszültsége", ,,saját vonzalma", ,,saját nemi ingere"), hiányát és a házassági igéret (függő v. szorult helyzet), mint motiváló tényező egyedüliségét * A. Forel: Die sexuelle Frage, 1906. München, 5—6. Aufl. 91. s köv. és 127. s köv.