Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - Csábítás, Jegyszegés és a Jog. Irták és összeállították: dr. Ungár Margit és dr. Hajnal Henrik. 1939. 171 l. [Könyvismertetés]

377 kívánja meg, vagyis a sexualitásbeli akarati tényezőket kizárja: evvel a nemileg teljesen közömbös, sexuális anaesthesiá-ban szenvedő, vagy legalább is frigid, és tehát a házasságra, mint eltartatást jelentő helyzetre (a függő helyzetbeni. előnyösebb állapotra, a szorult helyzet javulására, stb.) ridegen és szerelmi színezetű érzésektől meg nem zavart, utilitárius előrelátással számító nőket kedvezményezi, nemcsak a sexualiter túlfűtött, hanem még a normális, egészséges nemi ösztönnel bíró nőkkel szemben is. Ez az, aminek helyessége irányában tiszteletteljes kételyeim vannak. Az igen érdekes és fölötte értékes Bevezetés-ben (8. lap, 13. jegyz.) dr. Tóth György azon a véleményen van, hogy: ,,A házasság Ígérete erkölcsi cél megvalósítására irányul." Nem szabad szemet hunynunk az előtt az élet valóságábani tény előtt, hogy ez nem minden esetben van így.** Éppen az a bírói gyakorlat felfogása által favorizált asexuális nő, aki nem a szíve forrón lüktető érzéseit, költőietlenül: nemi ösztöneit követve, hanem ezek teljes hiányában ,,pusztán" és ,,egyedül" csak a házassági igéret hatása alatt egyezik bele a házasságon kívüli nemi közösülésbe: nyilvánvalóan nem ,,erkölcsi cél megvalósítására" törekszik, mert ha az ígért házasságban, mint megvalósítandó célban nem az eltartatást, tehát anyagi javakat, hanem tisztán erkölcsi célt látna, akkor ennek megvalósítására nem törekedhetne az erkölcstelennek tartott házasságon kívüli nemi közösülés, mint a vett házassági igéret beváltását előmozdítani alkalmasnak vélt eszköz útján. A házasság leple alatt akárhányszor erősen a prostitúcióra emlékeztető jelenségek is meghúzódhatnak az élet reális valóságában. Ilyen az, amikor idős és korántsem vonzó, sőt kellemetlen külsejű, de gazdag férfiakhoz szép, fiatal leányok akár az előzetes nemi érintkezés gondos mellőzésével mennek férjhez, kétségtelenül lucri faciendi causa! A házasság — mint eltartatást jelentő jogi és gazdasági helyzet — a nők értékelésében ma már meglehetősen alábbszállt. Ennek oka bizonyára az, hogy a nők a saját keresőképességük révén bizonyos anyagi, gazdasági függetlenségre tettek szert. Az előttünk fekvő könyv magas színvonalú ,,Bevezetésé"-nek kiváló szerzője a 9. lapon a 17. jegyzetben azt állapítja meg, hogy: ,, . . . a kereső nők, a gépírónők, a titkárnők egy része, ma a római (?) háteirák szerepét tölti be", a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok között, nem engedvén magukat a társadalmi erkölcs által nemi életükben befolyásoltatni. Legyen szabad megjegyeznem, hogy az erkölcs is relatív. Minden korszaknak megvan a maga kialakult erkölcse. A mindenkori erkölcsöt nem egyesek elgondolása és apodiktikus felfogása, hanem az emberek többsége alkotja meg a biológiai, társadalmi és gazda ** Dr. Kauser Lipót: A feldultság és elviselhetetlenség a H. T. 80. §á'ban. A Polgári Jog Könyvtára, 18. füzet, 16—17. 1.