Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - Csábítás, Jegyszegés és a Jog. Irták és összeállították: dr. Ungár Margit és dr. Hajnal Henrik. 1939. 171 l. [Könyvismertetés]

375 a függő v. szorult helyzetnek, mint a nő akaratelhatározását determináló tényezőknek a bírói gyakorlat szerinti felfogása. Ez a felfogás a legpregiumsabban nyilvánul meg a következő elvi sulyú kijelentésekben: Hogy a magánjogi csábításhoz fűzött anyagi jogszabályok alkalmazhatók legyenek: „a nemi érintkezésnek a házassági Ígéretre alapított rábeszélés hatása alatt kell történnie/' (C: 4255/ 1933.) Majd pedig még részletesebben körülirtán fejezi ki ezt a gondolatot a következő megnyilatkozás: „A csábításnál a lényeg egyedül a házassági ígéret komolyságában és meggyőző természetében rejlik, mely alkalmas arra, hogy a tisztességes és tapasztalatlan nőnek a nemi viszony megkezdésével szemben tapasztalatlanságát, erkölcsi ellenállását legyőzze és akaratelhatározását az ellenkező irányban befolyásolja/' (C: 5858/1935.) Ezzel egybehangzóak az 1785/1934., 3185/1934. és 1196/ 1938. számú jogesetekben hozott határozatok, amelyek az „egyedül", illetve „pusztán" szavak használatával zárnak ki a házassági Ígéreten, a függő v. szorult helyzeten kívül minden egyéb motívumot a magánjogi csábítás fogalmi köréből. Kézenfekvő, hogy ennek a tárgykörnek problematikája a psychikai kauzalitás síkjában mozog. A bírói gyakorlat a magánjogi csábítást csak akkor látja megállapíthatónak, ha a házassági ígéret (függő v. szorult helyzet) kizárólagosan döntő motívuma volt a nő akaratelhatározásának. Ha a tényállásban a bíróság a házassági igéret (függő v. szorult helyzet) mellett a nő akaratelhatározásának egyéb motívumát, vagy motívumait is megtalálja: akkor a magánjogi csábítást már nem állapítja meg. így a 4680/1928. számú jogesetben megállapítást nyert, hogy: „az alperes a fel peresnőt a nemi érintkezésre nem a (bebizonyított) házassági ígérettel létesített bizalmas viszony kihasználásával bírta rá, hanem a felperesnő érté k i t ú l f e szül ts é g e keresett az alpréssel folytatott benső viszonyban nemi kielégülést/' A 3884/1931. számú jogesetben pedig az elutasítás megokolásaként az hozatott föl, hogy felperesnő nem a szolgálati viszonyból eredő függő helyzet hatásaként kezdett nemi viszonyt nz alperessel, hanem: „mert udvarlása folytán megszerette és s aj át vonzat m a alapján határozta el magát az alperessel való nem érintkezésre." Továbbá a 3831/1933. számú jogesetben íahv.l bár erőszak alkalmazása allegáltatott, de nem bizonyíttatott), megállapítja a megokolás, hogy: „a felperesnő nem csupán az alperes kívánsága folytán, hanem a saját n e m i i n g e r é n e k a hatása alatt i s engedett az alperes közösülési óhajának." Lehet, hogy — ha már a magánjogi csábítás és a vele kapcsolatos jogszabálykomplexum, mint jogintézmény, utat talált