Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A fascista büntetőjogi reform

371 melyet dr. Tóth György — a házassági jog kiváló mestere — az általa felhozott indokokra támaszkodva felhoz, hogy ugyanis, tartásdíj érvényesítési nek helye nem lehet. A Pp. 1. §. (2) bekezd, i) pontja alapján indított tartási perekre vonatkozóan szerző helyesen emeli ki, hogy az alperes a felp. feslettségére alapított kifogáson kívül más kifogást nem érvényesíthet és hogy ha a fogamzási idő alatt történt közösülés meg lett állapítva, alp. nemzőnek vélelmezendő és ennek következményét viselni tartozik. Ezt szerző igen részletesen tárgyalja, igen jól tájékoztató, hő judikaturára, a Magánj. törv. javasl.-ra és a 739. sz. elvi határozatra utalva, de helyesen kiemelve, hogy a vélelemmel szemben helye van annak a bizonyításnak, hogy lehetetlen, hogy a gyermek az alp.-tői származik. A nemző egyénen kívül szerző helyes indokolása szerint három esetben mások is felelősek lehetnek a tartásért: t. i. a nemző egyén örököse, továbbá bizonyos körülmények közt a nemzőnek szülei és végül az, aki külön kötelmi alapon felelősségre vonható. Annak a kérdésnek letárgyalása után, hogy a szűkebb értelemben vett tartásdíjon kívül a nemzőt még milyen szolgáltatások terhelik (gyógyítási, taníttatási költség, sb.) megállapítja, hogy a tartási dí j iránti igény kezdetét veszi a gyermek születésével: az időtartam végpontját a bíróság állapítja meg, mely végpont az az időpont, midőn a gyermek maga magát fenntartani képes, mely a körülményekhez képest nagyon eltérő. Magától érthető, hogy a gyermek halálával a tartási kötelezettség megszűnik. Miután szerző a gyermektartás mérvét és módját igen behatóan és helytállóan tárgyalta, áttér a könyv harmadik részében foglalt rokontartás jogra, ahol abból a helyes felfogásból indul ki, hogy ez a tartás a rokonsági kapcsolaton nyugszik: rokonságban állanak mindazok, akik származásukat közös elődre vezethetik vissza és akik törvény erejénél fogva (örökbefogadás) kerülnek ebbe a kapcsolatba. Ezután subsequens matrimonium útján, a közokiratban való elismerés és az államfői kegyelem útján való törvényesítés kérdését tárgyalva. Igen helytálló az a felfogás, hogy ezt a törvényesítést úgy az apa halála után, mint akár a gyermek halála után is lehetővé kell tenni. A törvényesség megdöntése per útján történik, mely per megindítása az apa legszemélyesebb joga és a kereseti jog a rendes elévülési idő alatt évül el (eltérő felfogás nálunk ezidőszerint alig tekinthető elfogadhatónak). Helyes az az észrevétele szerzőnek, hogy a rokontartást jellemzi a kölcsönösség és hogy a családjog és örökösödési jog konnexitása érvényesül a rokontartás kérdésében, amint ez a Magy. Magánj. törv. javaslatban is kifejezést nyer. A rokontartás mérve az ú. n. illő-tartás, a módja pedig a saját háztartásban természetben való tartás, ezt felek szerződésileg egymásközt szabályozhatják. Ezeket, valamint a rokontartás megszűnését szerző külön-külön tárgyalja, de ennek részleteivel — helyszűke miatt itt nem foglalkozhatom. A gyermek- és unoka-